Vámosatya és a „málenkij robot”

Február 25. (szombat) a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon. Megtartását az Országgyűlés 2000. június 13-án rendelte el arra emlékezve, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.

A második világháború kevésbé feltárt traumáinak egyike a „málenkij robot”, amely a civil lakosság Szovjetunióba való kényszermunkára történő elhurcolását jelenti. 1944 végén és 1945 elején az orosz katonai szervek a 17 és 45 év közötti munkaképes lakosokat – a kimaradókat és családjukat súlyos megtorlással fenyegetve – nem a háború okozta környékbeli pusztítások helyreállítására (kicsi munkára, маленькая работа) irányították, ahogy ígérték, hanem orosz lágerekbe szállították.

1944 októberétől a front halállal, pusztítással vonult végig Bereg, Szatmár és Szabolcs megyén is. Szerencsére Vámosatyát elkerülte a háború pusztítása. A több éves hadakozás, szenvedés után már mindenki békére vágyott és hinni akart abban, hogy elkezdődhet végre a nyugodt élet. A vörös hadsereg azonban hadifogoly-létszámának feltöltésére és a Szovjetunió munkaerő hiányának pótlására szinte azonnal megkezdte a polgári lakosság összeszedését és elhurcolását.

Volt, ahol felhívták a lakosságot a községházára és innen már nem engedték el a munkaképes férfiakat, máshol házról házra járva terelték össze őket. A német nevű férfiakat és nőket Malinovszkij és Tolbuhin 1944. december 22- én kiadott 0060. számú hadparancsára a kollektív bűnösség elve alapján vitték orosz munkatáborokba.

Előfordult, hogy a – gyakran egy-egy helybeli segítségével – elkészített névsort az orosz tisztek már készen vitték magukkal, át sem adták a bírónak, hanem maguk szedték össze az embereket.

Megyénkben 1944. október végétől gyűjtötték össze a civileket. A szabolcsi, szatmári, beregi összeterelteket Debrecenben, Nagykárolyban, Szatmárnémetiben, Tokajban, Szerencsen, Szolyván állomásoztatták egy rövid ideig, innen indultak az orosz táborokba a vonatszerelvények. A lelki teher, a nagy hidegben nem megfelelő öltözet, az egészségügyi ellátás és a higiénia hiánya, valamint az éhség fokozta járványok miatt sokan meghaltak.

Gál Miklós vámosatyai református lelkipásztor jelentésében említést tesz arra vonatkozóan is, hogy a málenkíj robotra elhurcoltak között volt a gyülekezet kántortanítója is. Az ő sorsáról egykori diákja Ködöböcz József így számolt be:

„S amikor 1947 júliusában 26 hónapos szovjet fogságból hazatértem, akkor értesültem, arról, hogy a „málenkij robot”-ra elvitt 71 atyai emberrel ő is kikerült a Szovjetunióba s onnan 58 ember – köztük Szabó Ferenc tanító úr (…)- sohasem tért vissza.

A pontos névsort összeállítani ma sem lehetséges. A Magyar Országos Levéltár névsora 51 nevet tartalmaz. Gál Miklós lelkész 47 elhurcoltról tesz jelentést. Ködöböcz József 71 főről tesz említést, akik közül 58 ember sohasem tért vissza. A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára „Emlékezetül” című kiadványa tartalmazza talán a legpontosabban a Vámosatyáról elhurcolt és soha vissza nem térők neveit.

Az on-line is kutatható adatbázisban szereplő dokumentumok azonban csak 153 nevet tartalmaznak. A 26 fő különbözet abból adódik, hogy a szovjet katonai rendőrségnek a község által átadott kontingenst önhatalmúlag kiegészítették, így azok már nem kerültek rá a Gazdag Károly községi bíró és a jegyző által aláírt listára. A dokumentumok azért is igen értékesek, mert a lakosság összegyűjtését végrehajtó szovjet katonák nevét is tartalmazza.

Miután Gazdag Károly községi bíró is észrevette, hogy itt nem 1-2 hetes helybeli munkáról lesz szó, mert az összegyűjtött embereket a határon túlra szállítják, megkísérelte a lehetetlent, levelet írt a szovjet-orosz hadsereg illetékeseinek melyben az elhurcoltak melletti kiállással próbálkozott. A levélről a címzés hiányzik, így nem tudni, hova és kinek küldte el.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

Szabó József János hadtörténész

A cikk Vámosatya Önkormányzata és Szász József polgármester támogatásával készült.