A vámosatyai királyi vár

A koraújkori Bereg megyében csak egy királyi várról van tudomásunk, mégpedig a Munkácsi várról. Ez már a kezdetektől a magyar királyok tulajdona volt, ők adományozhatták- vagy zálogosíthatták el, ráadásul a munkácsi uradalomnak is ez volt a központja.

Ma már nem tudja senki, de a vámosatyai Büdy vár is volt egy időben királyi vár. Erről csak a korabeli dokumentumok mesélnek és csak a kor kutatóinak. Nos, miről is mesélnek a történelmi források?

Izabella 1559. szeptember 15-én meghalt. [Jagelló Izabella 1539-ben Szapolyai János magyar királlyal kötött házassága révén magyar királyné Szapolyai János 1540-ben bekövetkezett haláláig. Ezután a csecsemő János Zsigmond gyámjaként Fráter Györggyel, Petrovics Péterrel és Török Bálinttal az ország kormányzója lett.] Halála után több mint két éves háborúmentes időszak következett, mert Balassa Menyhárt az északkeleti országrész nagyura a térség kisebb várainak, erősségeinek uraival rokoni kapcsolatban állt.

Báthory István arról értesítette, „…hogy Némethi Ferenc [tokaji várkapitány] területeket foglalt el, Munkácsot és Kovászót folyamatosan erősítik. Továbbá jelezte, hogy a háború kitörése esetén a stratégiai fontosságú Vámosatya várát Büdy Mihály [Büdy (II) Mihály] nem fogja tudni megtartani, mert alkalmatlan rá.” A szövegből nem derül ki, hogy Büdy, vagy a vár alkalmatlan-e. Nagy valószínűséggel a várról lehet szó, ami nem erőssége, hanem elhelyezkedésénél fogva bírt stratégiai jelentőséggel. A Büdy várnak elhelyezkedése miatt gazdasági jelentősége is volt.

A királyi Magyarország uralkodója I. Ferdinánd a mohácsi csatát követően, nem sokkal trónra kerülése után megkezdte magyarországi kormányzatának birodalmi minták szerinti, de a középkori magyar hagyományokra is támaszkodó átalakítását. Ennek keretében már 1528-ban megalapította a Magyar Kamarát.

A Habsburg uralom alá került felső-magyarországi régió önálló gazdasági és pénzügyi igazgatásának megszervezése speciális megoldást igényelt, mert Felső-Magyarország nagy része Szapolyaiak uralma alatt állt. A terület fölötti hatalomért folytatott harcok miatt gyakran változott a két uralkodó országrészének határa, a jövedelmek beszedéséhez pedig sokszor katonai segítségre volt szükség.

A régiót gazdasági szempontból irányító Magyar Kamara a Pozsonyban lévő központtól nagy távolságra lévő területeket nem tudta irányítani, ezért gyakran akadozott az adók beszedése.

I. Ferdinánd ezért személyes megbízottakat nevezett ki és irányításuk alá helyezte a területet. Felső-Magyarország esetében a korszakban a király három jövedelemigazgatója, Georg Wernher, Thorda Zsigmond és Pesthy Ferenc látták el ezt a feladatot.

A kamarai igazgatás lényegi elemét jelentő adószedés nem ment egyszerűen a frissen „meghódított” vidék viszonyai között. Például Báthory György [II. György, a Báthory-család ecsedi ágából] amellett, hogy nem engedte összeíratni birtokainak portáit, halálosan megfenyegette a hozzá küldötteket, hiszen ő János Zsigmond híve volt, nem akart a másik királynak is adózni.

Thorda Zsigmond felső-magyarországi jövedelemigazgató személyesen nem is mert vele szemben megjelenni, ezért a szolgabírót küldte el harmadmagával. Báthory egy este rajtuk ütött, Erdődre hurcolta őket, ahol a tömlöcbe zárta a jövedelemigazgató küldötteit. Fogságuk ötödik napján, amikor kiengedte őket, megmutatta nekik az akasztófát, annyit hozzáfűzve, hogy ha valamit nem úgy tesznek, ahogy ő kívánja, akkor ott fognak lógni.

Érthető ez az indulat, mert nem kevés jövedelemről volt szó, az 1549. évi összeírásban 1029 porta (jobbágytelek) szerepelt és az ezek után beszedett adó nem volt kevés.

Thorda Zsigmond kérte segédjét Pesthyt [születési ideje ismeretlen, meghalt 1575 körül. Felső-magyarországi jövedelemigazgató a Magyar Kamara kötelékében.], hogy vonja be az ügy rendezésébe Zayt [Zay Ferenc (1498 – 1570), Felső-Magyarország főkapitánya.] és Balassa Menyhártot.

Később Báthory a kért adatokat Balassa „rábeszélésére” adta meg. Lényegét tekintve hasonló levél maradt fenn Jánossy Jánostól, akinek Thordához hasonlóan az adóbehajtással akadtak nehézségei és szintén Pesthynek írt arról, hogy Balassa segítségére van szükség, „az Őfelsége rovásának beszolgáltatásában.” Az ügy érdekessége, hogy Jánossy János levele Atyán íródott, innen küldte el főnökének Pesthy Ferenc gazdasági igazgatónak. A kamarai igazgatás tehát az adószedés terén rá volt szorulva Balassa Menyhártra, aki ekkor már I. Ferdinánd szolgálatában állott és a Szapolyai párti főurak birtokairól is segített behajtani a királyi adót.

Egy másik érdekes latin nyelvű irat, egy 1560. február 20-án kelt levél másolata, Büdy Mihály Bereg vármegye főispánjának számadása Pesthy Ferenc kamarai adminisztrátor részére az atyai vár kiadásáról, Ugocsa és Bereg megye 1557. és 1558. évi adózó jövedelmeiről.

A vámosatyai vár és a Büdy család birtokain az adó beszedése és az ehhez szükséges adatszolgáltatás a Habsburg pártiság miatt nem okozott gondot.

A Büdy-vár költségeit a főispán levonhatta a beszedett adóból, mert ekkoriban a váracska, stratégiai jelenőségénél fogva, királyi várnak számított. Ezt bizonyítja egy másik levél is, amben Miksa császár, Magyarország egyik uralkodója engedélyezi Büdy (II) Mihálynak, hogy a beszedett adóból katonáinak kifizessen három havi elmaradt zsoldot.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

Szabó József János

A cikk Vámosatya Önkormányzata és Szász József polgármester támogatásával készült.