Büdy Erzsébet tragédiája - gyilkossággal végződő ellentétek a kerecsenyi és kenézi uraságok között

Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiája című nagy munkájának III. kötetében az olvasható, hogy Büdy (II) Mihály második, Révai Katával kötött házasságából egyetlen leánya született: Büdy Erzsébet, aki Dessewffy Istvánhoz ment feleségül, ám ez a házasság nem volt hosszú életű. Büdy Erzsébet 1603-ban már Bornemissza Miklós ónodi várkapitány felesége lett. Büdy Erzsébetnek ez a házassága is tragikus véget ért.

Takáts Sándor levéltáros és művelődéstörténész dolgozta fel Büdy Erzsébet szomorú történetét aki a történelmi események emberi vetületét is feltárta és ábrázolta.

A történet főszereplője Tegzes Borbála nemesasszony, aki a 17. század elején a Szabolcs megyei Kenéz (a mai Újkenéz) faluban élt, szemrevaló, de hiú és kevély nő volt. A nagy múltú Tegzes família utolsó leszármazottjaként a Tiszáig lenyúló birtokokon gazdálkodott. Övé volt a jól jövedelmező kerecsenyi [Tiszakerecseny] rév is, így anyagi javakban nem szűkölködött.

Birtokai szomszédosak voltak Bornemissza Miklós ónodi várkapitány kerecsenyi földjeivel, és ez gyakran viszálykodáshoz vezetett. Miután a férfi oltár elé vezette Büdy Erzsébetet, a beregi főispán lányát, nem sokkal később Tegzes Borbála is kezét nyújtotta egy Székely János nevű nemesnek, aki korábban Vitéz Mihály havasalföldi vajda seregében szolgált.

A viszály ezután ellenségeskedéssé fajult. A szépasszony folyamatosan ingerelte férjét, hogy torolja meg a szomszéd kisebb-nagyobb vétségeit, amelyeket állítólag velük szemben elkövetett. Az ellentétek odáig fajultak, hogy Bornemissza Miklós katonáival, rátámadt Tegzes Borbála kenézi udvarházára. Katonái a csetepaté során megöltek két szolgát, majd Bornemissza emberei nemcsak fosztogattak, hanem a két halott szolga fejét is magukkal vitték, amiket a kerecsenyi kastély előtt kopjára tűztek, annak jeléül, hogy így járnak mindazok, akik ujjat húznak Bornemissza Miklóssal.

A történtek után a bosszúszomjas szépasszony készülődött a visszavágásra. Kóborló hajdúkat fogadott fel, akik 1603. május 23-án éjjel létrákkal átmásztak a kastélyt kerítő palánkon, majd megölték a kapunál őrködő fegyvereseket. Bornemissza Miklós kardot ragadott és szembeszállt a hálószobába betörő hajdúkkal, de a túlerő hamarosan legyűrte. A hajdúk a felesége szeme láttára végeztek vele.

Büdy Erzsébet soha nem heverte ki a szörnyű tragédiát. Egy héttel a férje halála után levelet írt az uralkodónak, amiben elpanaszolta Bornemissza Miklós tragikus halálát, vagyonának elrablását. Az özvegy levelének megírása után három napra meghalt.

A korabeli törvények úgy rendelkeztek, hogy „…kompenzációval elsősorban vagyoni jellegű sérelem, illetőleg szolgák megölése volt megváltható…” [Büntetőjog: általános rész, 20. oldal]. A kártérítés összegét a bíróság a szokásjog alapján állapította meg.

Tegzes Borbálát a gyilkosságra való felbujtás miatt sohasem vonták felelősségre. A magyar kamara ajánlatára a birtokait is visszakapta. Mindössze a váradi püspök javaslatára vetettek ki háromezer forintnyi zálogot a birtokaira, hogy mégis csak némi teherrel kerüljön vissza Tegzes Borbála kezére.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www.vamosatya.hu) lehet olvasni.

SzJJ

A Cikk Vámosatya önkormányzata és polgármestere hozzájárulásával készült.