Az 1514-es Dózsa-féle parasztlázadás Bereg vármegyében

A 16. század elején a magyar kormányzat minden erővel igyekezett elkerülni a nyílt összeütközést a törökkel. 1513 nyarán a nándorfehérvári őrség tisztje, Székely Dózsa György párviadalban megölte az egyik leghíresebb török bajvívót [hagyomány szerint a szendrői lovas szpáhik vezérét Ali béget ölte meg, amiért a király a lovagrendbe emelte], így ő lett a keresztes hadjárat „reklámarca”. Hogy őt nevezték volna ki a keresztes hadak vezérének, arra nézve nincsenek források.

1514 kora nyarán a nemesség ellen kitört paraszt lázadás nem köthető kifejezetten Dózsa nevéhez. Serege sem csak parasztokból állt, mert a parasztok mellé állt sok kisnemes is, akik nehezen tudtak megélni földjük sovány jövedelméből.

Bereg vármegyében a nép évről-évre éhezett, ráadásul a hegyvidéki ruszinok helyzete tűrhetőbb volt, mint az síkvidéki földműveseké, mert például a munkácsi vár védelmére kötelezett tíz ruszin falut mentesítették a jobbágyi szolgáltatások [telekadó, tized, kilenced, ajándékok és a robot] alól. A kiváltságos és elszigetelt helyzetük okozhatta, hogy nem érdeklődtek a pórlázadás iránt, ami síkvidéki szomszédaikat az 1514. év nyarán lázba hozta.

A Tiszához közelebb lakó beregi magyarok nem tűrték sorsukat megadással. Bereg vármegyében például Halábory János birtokos nemesember állt a lázadás élére. Halábor, ahonnan a család származott, Beregben Vári mellett, a Tisza jobb partján fekszik, s valószínű, hogy a felkelés is Beregnek a tiszaháti és mezőkaszonyi járásait érintette.

Itteni harcokról nem tudunk, Halábory János tetteiről sincs semmilyen leírás. Valószínű, hogy valaki Halábory János birtokára vetett szemet. Hogy ki lehetett az, a Halábory János ellen lefolytatott per jegyzőkönyvéből kiderülhetne, de mielőtt a vizsgálatra sor kerülhetett volna, „tandem per reliquos nobiles interemtpus occisus est” [végre a többi nemes időközben megölte] A jelentés szerint Halábory halála miatt a megesketett tanúk vallomásaira sem volt szükség.

A lóláb akkor lóg ki igazán, amikor a király Halábory János összes birtokát Kerepeczy Péternek és Gergelynek, Werbőczy István rokonainak adományozta. A felkelők elleni vizsgálatokban fontos szerepet játszott Werbőczy István az országbíró ítélőmestere, akinek nem az igazság kiderítése, hanem saját és családja birtokainak gyarapítása volt a célja.

Werbőczy családneve korábban Kerepeczy volt, mert a szegény köznemes család a 15. század közepéig a Kerepeczy nevet viselte, amit a Bereg megyei Kerepec falu után [Munkácstól délre ma már csak puszta- SzJJ] kapott a család. 1429-ben vásárolta meg Kerepeczy Barla [Barnabás], a királyi főasztalnok helyettese és testvére János deák száz aranyforintért, az Ugocsa megyei Nagyszőllőstől északra fekvő Verbőc helységben lévő nemesi kúriát az összes tartozékaival [szántóföld, erdők, rétek, berkek és vizek] együtt. Ettől kezdve Verbőc falu lett az Ugocsa megyei Kerepeczy család birtokközpontja és névadója is.

Míg Bereg vármegyében a rokonok, addig Ugocsában maga Werbőczy István szerezte meg a pórlázadásban való részvételért jószágvesztésre ítélt köznemesek birtokait.

Werbőczy csavaros eszű kisnemesi prókátor és mindenre kész karrierista volt, aki eszközökben nem válogatott, ha a vagyon gyarapításáról volt szó. Szította a műveletlen kisnemesek amúgy is lángoló elégedetlenségét, bíztatva őket a lázongásra, hogy azután felségárulást kiáltva megszerezze azok elkobzott vagyonát.

Ha egyéni érdekei éppen úgy kívánták, saját pártját és „elveit” is elárulta, hogy mind a két féltől sápot szedjen. A királyi adományokkal Werbőczynek nem az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemeit jutalmazták, hanem a köznemesi [nemzeti] párt élén való politikai tevékenységét igyekeztek befolyásolni.

Az 1514. évi 34. tc. szerint az országgyűlés Ugocsa és Beregmegyében szigorú vizsgálatot rendelt el annak megállapítására, hogy a megyék nemesei a lázadóknak pártját fogták-e? [… 1. § Azért ezekre nézve Ugocsa és Beregh vármegyékben a valót az előbb emlitett módon ki kell puhatolni.”]

Bereg megyében a nemesek ellen nem folyt vizsgálat, legalábbis nem maradt fenn erre vonatkozó forrás. Halábory Jánost úgy állították félre, hogy „törvényesen” megölték. A többiek esetében megelégedtek a szolgabírókból, 12 nemes emberből és az alispánból álló vizsgáló bizottság által készített jelentéssel. Vagyonukat is ez alapján kobozták el és kapták meg Werbőczy rokonai.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

SzJJ

A cikk Vámosatya Önkormányzatának és polgármesterének támogatásával jöhetett létre.