Paszulyleves és mákos bobájka - karácsonyi népszokások a Beregben

Karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja, amely a 16. századig évkezdésnek is számított. Karácsonyhoz számos népszokás, hiedelem kapcsolódik.

A kereszténység megjelenése előtt az emberek a téli napfordulóra böjttel, megtartóztatással, testi, lelki tisztálkodással készültek, hogy így érdemeljék ki az új esztendő áldásait. Az asztalt a legszebb, hófehér háziszőttes abrosszal terítették le, a házigazda szalmát vitt az asztal alá, ezzel jelképezték a betlehemi istállót, Jézus születési helyét.

A régi Bereg vármegyében a katolikus családok december 24-én karácsony előestéjén egész nap böjtöltek, s csak az esti harangszó után kezdődött a karácsonyi vacsora.

Hagyományos étel volt a paszulyleves [bableves] és a mákos bobájka [mákosguba]. A reformátusoknál elmaradhatatlan volt a karácsonyi asztalon az alma, dió, sütőtök, az ételek között szerepelt a töltött káposzta, kelt tésztából „sima” kalács, valamint mákos, diós kalács.

A karácsonyi ünnep a falu református istentiszteleteihez szorosan kötődött.

Karácsonykor az ajándékozás nem volt szokás, amire szüksége volt a család tagjainak, azt megkapták korábban. Az ajándékozást inkább a vásárokkal kötötték össze. Amikor sikerült eladni egy-egy jószágot akkor vásároltak ajándékot.

A karácsonyfa-állítás szokása Vámosatyán az első világháború után terjedt el. A karácsonyfát a szülők öltöztették fel. Kerültek a fára kifényesített piros almák és fényes sztaniolba csomagolt diók.

Szegényebb családoknál az 1950-60-as évekig a karácsonyi életfa, termőág állítása volt szokásban. Itt is ismert szokás volt a karácsonyi énekes, verses köszöntő, a kántálás. Szenteste dalárda járta a falut és karácsonyi zsoltáros éneket adtak elő minden család ablaka alatt. A kántáló gyerekeket dióval, almával, tubuval [galamb alakú kalács], jutalmazták.

Karácsony első napja bensőséges családi ünnep, dologtiltó nap volt. A család tagjai templomba mentek. Karácsony első napjára húslevest főztek, de nem tyúkból, mert az hátra kaparja, hanem disznóból, mert az kitúrja a szerencsét. A karácsony második és harmadik napja a rokonlátogatások ideje volt.

Szabó Ferenc igazgató-tanító által 1938-ban Vámosatyáról írt monográfiájából: „Karácsony estéjén a gyermekek és néha a szegényebb sorsú felnőttek is kántálni, dicséreteket énekelni járnak, a házak ablakai alatt hirdetve a nagy-nagy örömöt. Fáradozásukat, boldogünnep kívánásukat egy-egy szelet ünnepi kaláccsal szokták viszonozni.”

Bittner Erzsébet Vámosatyán született, Vásárosnaményban érettségizett és Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, magyar-történelem szakon szerezett tanári diplomát. Évekig Vámosatyában tanított, majd Törökszentmiklósra költöztek. Itt először általános iskolában, majd középiskolában tanított. Népszerű blogot [rendszeres bejegyzésekkel bővülő internetes honlap] vezet. Ebből származik az alábbi idézet: „A tél, különösen a december hónap már a várakozások ideje is volt. […] Csak nagyobbacskán jöttünk rá, a cseh városkában élő Nagyiék […] karácsonyra időzítették a csomagküldést. És már meg is érkeztem a legszebb családi ünnepünkhöz, a karácsonyhoz. Édesanyánkkal közösen karácsonyi énekeket énekeltünk, karácsonyi történeteket mesélt nekünk, közben a lakás takarításában is segítettünk. Az ünnep előtt mindnyájunknak rendet kellett raknunk a szekrényünkben. Édesanyánk az ünnep előtti napokon a kemencében sütötte a mákos és a diós bejglit. Karácsonyfára valókat is készítettünk, néhány napig a mézeskalácsok illata lengte be a konyhát, majd diókat vontunk be színes sztaniol papírral. […]

Míg kisebb gyerekek voltunk, mindig karácsony reggelére „hozta meg a Jézuska” a felöltöztetett karácsonyfát, alatta pedig az ajándékokat. […] Mi minden volt a fán? Szaloncukor, dió, mézeskalács-figurák, csokifigurák, almák, gyertyák, csillagszórók, csillag a csúcsán. Valami csodálatos szeretet, békesség uralta az ünnepeinket. A meghitt hangulatot csak a havas vidék emelte még bensőségesebbé. Karácsony estéjén (szentestén) a menü mindig gombával készült savanyú káposztaleves és mákos bobájka volt. […] Még talán gimnazista koromban is volt betlehemezés a falunkban, élő szereplőkkel és nem bábokkal jelenítették meg a pásztorjátékot. Vártuk a kis csapatot, finom süteményekkel kínáltuk őket, talán valami pénzecske is került az erszényükbe. […]”

Ezzel a cikkel kívánunk minden vámosatyai lakosnak Áldott Karácsonyt. A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

Szabó József János

A cikk Vámosatya Önkormányzatának és polgármesterének támogatásával jöhetett létre.