Sankt Gallen-i kaland

1098 éve 926. 05 02 -án történt, hogy a magyar csapatok Sankt Gallenbe - dél Németország legnagyobb bencés monostorába mentek, hogy visszaszerezzék a tőlük korábban elrabolt kincseket. 

Az események központi figurája Heribald barát, aki nem menekült el a magyarok jövetelének hírére, hanem bevárta őket. A kalandozók megkímélték az életét és együtt mulatozhatott velük, és elvonulásuk után beszámolt - részben humoros- élményeiről. Az ő leírásából tudhatunk meg többet a magyarok akkori szokásairól. 

Szt Gál kolostorában, →Sankt Gallenben IV. Ekkehard (†1060 k.) írta meg a ktor 891-971 közti történetét, melyben megemlékezik a ktornak egy kalandozó m. csop. által történt kifosztásáról. Györffy 1958:186.

Később, de föltehetőleg korabeli szóbeli hagyományok alapján szerk. krónika életszerű leírást ad a magyar harcosok viselkedéséről.  A Sankt Gallen-i évkönyvek (lat. Annales Sanctgallenses Maiores), 10. sz.: Több rövid bejegyzést tartalmaznak a honfoglaló és kalandozó magyarokról, melyek részben a Sváb Évkönyvekből (Annales Alamannici) való átvételek. -

E bejegyzések a magyarokat többnyire 'agarénoknak' nevezik. A 955. évnél említik Bulcsú seregének csatavesztését („Számuk százezerre rúgott”, ami legalább 15-20-szoros túlzás, hiszen a honfoglalók teljes számát kb. félmillióra becsülik) és Lél kivégzését.

Néhány történetíró ezeket az utazásokat nevezi a "magyarok kalandozásainak"