Kell-e félni a lakott területen megjelenő rókáktól?

A NÉBIH közleményt adott ki a lakott területeken egyre sűrűbben megjelenő rókákról. A rókák, számos más vadállathoz hasonlóan - gondoljunk a varjakra, nyestekre - könnyen találnak táplálékot az emberi lakókörnyezetben.

Az egyedek többek között rágcsálókat, élelmiszer hulladékot, kedvtelésből tartott állatoknak kihelyezett eledelt keresnek, és könnyen megszokják az ember közelségét.

Ezért az, hogy csak „a veszett róka megy be a lakott területre”, semmiképpen nem állja meg a helyét.

Az állatokkal való kontaktust mindazonáltal maximálisan kerülni kell. Az egészséges róka nem engedi közel magához az embert: zajra, például tapsra elmenekül. Kellő távolságból hívjuk fel magunkra a figyelmet, majd adjunk időt az állatnak, hogy észrevegyen minket és elmeneküljön.

A veszettség legfőbb tünete az embertől való ösztönös félelem kiesése. A veszett róka nappal is aktív, szinte „keresi” az ember társaságát, hagyja magát megközelíteni, megfogni, megsimogatni. Sokkhatásra ez az állapot dühöngésbe válthat át.

Sokszor kutyával verekszik össze vagy más háziállatot támad meg. Esetenként görcsrohamok figyelhetők meg, melyet csillagvizsgáló fejtartás, állkapocs-csattogtatás jelezhet.