Mikor és hogyan kell az almát leszedni

Az alma szedési ideje különböző. Az érés függ a termőhelytől, annak időjárási, talaj- és terepviszonyaitól stb. Homokon korábban, kötött talajon később érik.

Az alma utóérő gyümölcs, ezért a szedés ideje is lényegesen különbözik a többi gyümülcsnem szedésének idejétől. Az almát akkor szedjük le, ha az a fajtának megfelelő nagyságot, színeződést, illatot és az egyes fajtákra jellemző viaszos bevonatát elérte, magja pedig barnult.

Az előzőeken kívül, ha az almát megemeljük, és kocsánya hangtalanul, minden erőltetés nélkül elválik a termőgallytól, valamint ha a fa alatt reggelenként teljesen egészséges almát találunk, amelyet nem a szél vert le, akkor érett. Az érettségnek ezt a fokát szedési érettségnek nevezzük.

Mivel a gyümölcs a fán nem egyszerre érik, a szedést sem végezhetjük egyszerre. Az első kötődésből származó és a fa koronájának szélén levő gyümölcsök korábban érettek szedésre, mint a később kötődöttek vagy a korona belsejében levők. Ezeket a gyümölcsöket szedjük le először. Ezt a szedést színelő szedésnek nevezzük. Ilyenkor általában a fán levő gyümölcs 10 — 15 %-át szedjük le. A fán maradt almát később az úgynevezett általános szedéskor szedjük le.

A színelő szedés több költséget jelent, de a fán maradt gyümölcs több tápanyaghoz jutva nagyobb, s mivel több fényt kap, színesebb lesz.

Nagyüzemi gyümölcsösökben nem várhatjuk meg az összes alma szedési érettségét, hanem — a termés nagyságától és a rendelkezésre, álló munkaerőtől függően — a szedést valamivel már korábban meg kell kezdeni. A szedésre nem teljesen érett almákat utóérleljük.

A téli almafajtáink közül legkorábban érik a Téli aranyparmen. Ezt követi a Parker pepin, a Batul, a Londoni pepin, a Jonathán, a Sárga szépvirágú és a Húsvéti rozmaring. Az egyes fajták szedési idejét befolyásolja az időjárás és a fa kezelése.

A szedés megkezdése előtt a fa alatt levő hullott almát szedjük és azonnali fogyasztásra értékesítjük. A szedést úgy végezzük, hogy a gyümölcsöt alulról megfogva könnyű csavarással kocsányát leválasztjuk a termőgallyról.

A szedést a fa koronájának alsó részén kezdjük meg és ágcsoportonként fokozatosan haladunk fölfelé. Vigyázunk arra, hogy a termőrészeket ne szakítsuk le vagy a szedéshez használt létrával ne tördeljük le.

Nagyüzemi gyümölcsösökben a szedést a gyümölcs mennyiségétől függően 5 — 7 tagú munkacsapatokkal végeztessük: egy ember a földön állva, két ember létrán állva szedi a gyümölcsöt, egy ember a teleszedett edényeket a szedés helyétől 40 — 50 méter távolságra levő durva válogatóhelyre hordja, egy ember a kihordott almát kirakja a szedőedényböl és egyúttal elvégzi a durva válogatást is.
A szedés megkezdése előtt magyarázzuk meg a dolgozóknak a szedési érettség jeleit, ismertessük a szedőeszközök használatát és a szedés módszerét.

Szabad Földműves, 1959. szeptember 16.