Dudáljunk vagy ne dudáljunk, hosszan vagy röviden - mit ír a Kresz?
- Írta: Háromhatár
- Közzétéve Érdekességek
"Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint – lakott területen kívül – az előzési szándék jelzése céljából szabad” - írja a Kresz (1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól) 30. §-a.
Egyértelmű, mégis tág határok között ad döntési szabadságot a gépjárművezetőknek, hogy megnyomják-e a dudát vagy sem. Sokan azonban inkább dühöngenek magukban vagy önmagukat hergelve magyarázzák az utasuknak, hogy (szerintük) mit csinál rosszul az a másik autós, ahelyett, hogy egy rövid hangjelzéssel a tudtára adnák, hogy nem érzik a szándékát, zavarja őket ahogy közlekednek, vagy veszélyesnek tartják azt.
Persze mi mindig jól, udvariasan és előzékenyen vezetünk. Bezzeg mások! Legalábbis ez derült ki az idén először kiadott Közlekedésbiztonsági és közlekedési kultúra indexhez készült felmérés szerint.
Csak rövid hangjelzés
Pedig a 30.§ épp az ilyen esetekben engedélyezi a hangjelzés használatát. Azt nem, hogy percekig nyomja a dudát, aki úgy érzi, valami méltánytalanság érte az úton és így engedje ki a gőzt, de azt igen, hogy jelezzen a másiknak, hogy szerinte valamit nagyon rosszul, vagy számára nem egyértelműen, esetleg őt veszélyeztetve csinált.
Közlekedési rendőrök, közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek állítják, sokszor csak azért nem történik baleset, mert a többiek – szabálytalankodóval, figyelmetlennel ellentétben – figyeltek, lassítottak, kitértek, félrehúzódtak és ezzel teret adtak a neki, hogy befejezze a már a kezdetén elhibázott manővert, amit ott és akkor meg sem lett volna szabad kezdeni.
Ilyenkor sem ártana egy rövid dudaszóval jelezni, hogy „kolléga, most azért nem állunk az összetört autóink körül és magyarázzuk egymásnak (később esetleg a hatóságoknak is), hogy szerintünk mi történt, mert én vagy én és mások is, figyeltem, figyeltünk rád.
A legtöbben úgy vannak ezzel, hogy ha már túlvagyunk rajta, haladjunk. Gondolnak ezt-azt a „szerencsétlenkedőről” és a felmenőiről, de nem tesznek semmi. Sokan félnek megnyomni a dudát. Bele se gondolnak, lehetséges, hogy az a másik talán észre sem vette, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy elkerülték a baleset, és egyáltalán nem rajta múlt.
Persze a magyar utakon, a jelenlegi közlekedési morál mellett nem kockázatmentes ilyenkor dudálni. Még a végén a másik is elkezd dudálni vagy ami még rosszabb, büntetőfékezni fog, leszorít az útról…
De ha senki senkinek nem jelzi, ha szerinte a másik hibázott, nem figyelt, elnézett valamit, marad a mai helyzet, amikor is egy felmérés szerint nálunk mindenki nagyon jól és előzékenyen vezet, bezzeg mások…
Sokszor mutogatás, ellendudálás a válasz, ami azt sejteti, hogy az illetőnek fogalma sincs miért dudáltam rá. Vagy kikéri magának, hogy egy autóstársa számonkérje rajta a szabályok betartását. Nem számít.
A lényeg, hogy a valóban veszélyes hibára hívjuk fel a hibázók figyelmét, mert különben ugyanolyan figyelmetlenül vezet majd tovább az illető, mint addig. És lehetséges, hogy akkor éppen velünk nem ütközött össze, de később másokkal (vagy akár velünk is) még koccanhat.
Forrás: kozlekedesbiztonsag
