Istvánozás, jánosozás

Az istvánozás és jánosozás köszöntő szokása igen elterjedt a hazai magyarság körében. Egy-egy istvánozó csapat 5-10 emberből állott.

Minden útba eső Istvánt köszöntöttek. A ház előtt az istvánoló éneket énekelték. A házban jókívánságokat kifejező beköszöntőt mondtak, amelyre a gazda, a felköszöntött István (János) válaszolt. Utána asztalhoz ültette a vendégeket.

István és János napját mindenütt megtartják napjainkban is, de ezek a mulatságok szűkebb körűek, és dramatikus mozzanatok nélküliek.

A madár is azt csicsergi, / Nagy ünnep van máma. / Kibetűztem János (István) bátyám / Nevét anaptárból. Ezen a szép ünnepnapon / Más kérésem nincsen, / Az én drága (János)István bátyám /Áldja meg az Isten.