Holnap lesz 33 éve, hogy meghalt a királynő

1986. július 10., csütörtök. Egy átlagos, gondtalan nyári napnak indult. Szokás szerint tele volt a Balaton, a partra leterített pokrócokon ült a fél ország. Csöves kukorica, csavaros fagyi, hamburger. És a szokásos hangzavar: még egyszer belemehetsz, de aztán megyünk. Nincs lángos, nem azért csomagoltam a szendvicseket. Paradicsomot és paprikát is egyél… Magyarok, kelet és nyugat-németek, hollandok egy rakáson. Egy hét, két hét, kinek mennyi jutott. 

A büfésnél szólt a Kossuth rádió. Előrejelzés ma estig: változóan felhős idő várható, elszórtan záporral, egy-két helyen zivatarral. Az északnyugati szél élénk lesz. A hőmérséklet 17-23 fok körül alakul. A Balaton vízének hőmérséklete tegnap Siófoknál 20 Celsius fok volt. A büfés fejét csóválta. 

A kicsik már túl voltak a reggeli szünidei matinén (kis tévén vagy az üdülő társalgójában) megnézték a Lakótelepi gyerekek című csehszlovák filmsorozat második részét, majd a Szervusz Szergejt, aztán irány a strand. 

Százezrek feküdtek a parton. És eszükbe sem jutott, hogy tőlük nem messze, élete utolsó napjához érkezett egy bizonyos fonyódi tinédzser, Molnár Csilla Andrea. A szépségkirálynő. 

Mi nem láttunk a színfalak mögé. Nem tudhattunk arról, hogy a szocializmusban halászó ügyeskedők játékszere lett. Nekünk fogalmunk sem volt arról, amit csak Csilla halála után mondott el az édesanyja, hogy a Kongresszusi Központban, a döntő éjszakáján a lányával együtt bevezették egy raktárhelyiségbe, hogy azonnal írjanak alá szerződést egy áruházzal, amelynek Csilla lesz a háziasszonya. Nem írták alá. Ott is hagyták őket a szépségverseny helyszínén. Órák múlva valaki megsajnálta őket és elvitte kocsival a szállodába. 

Mindenki pénzt akart csinálni belőle. Az édesanyja szerint egyetlen tiszta pillanata volt az egésznek, amikor Csilla vonattal Fonyódra érkezett, mint királynő. Százak várták az állomáson, ő pedig önfeledt volt és boldog. 

Aztán jött az ügyeskedők hada, a finom és kegyetlen zsarolások, az ígérgetések, a gonosz pletykák és lejáratások. Egy új élet, egy mocskos világ, amelyre nem volt felkészülve. Nem bírta. Sok volt. A többi ma már ismert. 

1986. július 10-én, kora délután hazament, felsietett a családi ház emeletére és bevett az édesapja szívgyógyszeréből 24 pirulát. Segélykérés volt ez, de annak a legrosszabb módja. Nem akarok meghalni! – hadarta az édesanyjának, mikor tudatosult benne, hogy mit tett. Két mentőkocsi érkezett. Mindent megtettek. Hiába. A királynő meghalt. 

A részleteket csak utólag tudtuk meg. Mert ilyen világ volt. Elhallgatott. Ne felejtsük, ugyanebben az évben volt a csernobili atomkatasztrófa április végén. Miközben fent tudták, hogy nagy a baj, az átlagember vidáman sétált a májusi esőben. Mert azt csak később mondták el, hogy nem kellett volna és mossuk meg jól a gyümölcsöt. 

Molnár Csilla halálát nem hallgatták el, csak eldugták. A Népszabadság például csak a 7. oldalon, ott is néhány sorban hozta a gyászhírt, a Népszava pedig a 12. oldalon írta meg ugyancsak röviden. 

Ellenben mindkét lap nagy terjedelemben gyászolta a vietnámi kommunista párt központi bizottságának főtitkárát, Le Duant, aki 79 éves korában halt meg. 

Az emberek aztán július 11-én ugyanúgy ültek a strandon a pokrócon, a kempingek tele voltak fehér és világoskék Trabanttal és karamell színű Mercedesszel, és ha valaki kedvesen nézett a büfésre, akkor több reszelt sajtot kapott a lángosra, mint más. 

Ha Molnár Csilla nem jut a szépségverseny döntőjébe, valószínűleg ott napozott volna a fonyódi strandon az egyik pokrócon a barátnőivel és azon nevetgéltek volna, hogy a magyar vagy a holland fiúk a helyesebbek a parton. 

Ő viszont - velünk ellentétben - bekerült a színfalak mögé. Egy évig sem bírta. 
Holnap lesz 33 éve, hogy meghalt. 
Nyugodj békében, királynő!

forrás: Újságmúzeum