A sasokat "sasolták" Szatmárban

Stílszerűen úgy is fogalmazhatunk, hogy a sasokat „sasolták” sasszemmel a közelmúltban hazánkban és a Kárpát-medencében a szakemberek és az érdeklődő civilek, azonban feljegyzéseket készítettek még többek között a látott héjákról, karvalyokról, ölyvekről és sólymokról is.

A szakemberek most is megfigyeltek megyénkben egerészölyvet, karvalyt és vörös vércsét | Archív fotók: Habarics Béla

Az egyik januári hétvégén ugyanis három napon keresztül, péntektől vasárnapig 690 magyar, szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madártani szakember egy időben végzett megfigyelést a hazánkban és a térségében telelő sasokról és egyéb ragadozó madarakról.

Az idén a „sasszinkront” immár tizennyolcadik alkalommal szervezte meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve. A ragadozók számlálásában részt vett Habarics Béla, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartózó Nyírség-Szatmár-Bereg Tájegység vezetője is, akit erről a nem mindennapi munka titkairól kérdeztünk meg.

– A sasok megfigyelését, illetve számlálását egységes módszertan szerint végzik évek óta a szakemberek. Most is egy országos leltár készült, ami megmutatja a pillanatnyi helyzetet a madarakról, s így összehasonlíthatóvá, elemezhetővé válnak egy-egy év viszonylatában egy adott faj mennyiségi mutatói – magyarázta a szakember, aki 2003 óta a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, ugyanakkor civilként a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja is.

– A sasszinkron lényege, hogy ugyanazzal a módszerrel és ugyanabban az időben végezzük az egész ország területén a felméréseket, s az így kapott információk pedig nagyon sok mindent elárulnak. Ráadásul az adatok immár tizennyolc esztendőt ölelnek át, vagyis valóban hű képet kaphatunk a madarak szokásairól, telelési helyükről, létszámuk növekedéséről.

– Bár a megfigyelés neve sasszinkron, azonban más ragadozó madarak felmérését is elvégezzük ilyenkor, vagyis nemcsak a sasokat számoljuk, hanem más fajokat is. A leg­gyakoribb, amit egy laikus is gyakran megfigyel az autóutak mentén, a települések külterületén, az az egerészölyv, ami viszonylag nagy testű madár, de mégis kisebb a rétisasnál. Az egerészölyv mellett felmértük többek között a karvalyt, a kékes rétihéját, a gatyás ölyvet, a kis sólymot is – folytatta Habarics Béla, aki beavatott bennünket a sas­szinkron részleteibe is.

– Az nem baj, ha az egész megyét nem tudjuk egy ilyen vizsgálatkor teljesen lefedni, de az nagyon fontos, hogy pontosan tudjuk, a résztvevők hol gyűjtötték az adatokat. Megyénkben 10-15 személy vett most részt a madarak megfigyelésében. Ilyenkor mindenkinél van egy adatlap, s arra írja fel a legfontosabb információkat. Hazánk 2,5×2,5 kilométer nagyságú területekre, úgynevezett UTM-hálózatra van felosztva, s a megfigyelő beírja, hogy melyik négyzetben mennyi időn keresztül leste a madarak mozgását, s milyen fajokat látott, s belőlük hány darabot.

– Nem jelent problémát, ha egy madár több szomszédos négyzetben is megjelenik, hiszen az észlelés időpontja más és más, ezért ki lehet mutatni, hogy abban az esetben egy ide-oda repülő példányról volt-e szó, vagy esetleg többről – magyarázta a szakember, aki elmesélte azt is, hogyan alakult a napja a januári monitoring vizsgálatkor.

– Mi, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság dolgozói a pénteki napon vettünk részt a munkálatokban. Az előző napokban koordinálási feladatom is volt Barna Péter kollégám segítségével, ugyanis a sas­szinkronban részt vevők útját kellett meghatároznunk. A „sas­szinkron” napján 7.30-kor indultam el Fehérgyarmatról, s bejártam a következő útvonalat: Jánkmajtis, Csegöld, Rozsály, Zajta, Garbolc, Nagyhódos, Csengersima, majd a Szamos déli oldalán érintettem Csengerújfalut, Urát, Tyukodot és Nagyecsedet.

– Természetesen ilyenkor jó szolgálatot tesz a távcső. Láttam többek között gatyás ölyvet, karvalyt, egerészölyvet, sőt még hét nagy őrgébicset is. Bár ez utóbbiak nem ragadozók, de megörültem nekik, mert hazánkban sokáig csak téli vendég volt ez a madár, de 2003 óta már fészkel is a mi vidékünkön. Kékes rétihéját több helyen is láttam, hímeket és tojókat egyaránt.

– Napnyugtakor még visszamentem Csegöld határába, hogy megfigyeljem a kékes rétihéját az éjszakai szálláshelyén, de most nem volt szerencsém, nem érkezett egy sem oda, ahol az előző hónapban többet is számoltam. Megfigyeltük azokat a rétisasokat is, amik megyénkben fészkelnek.

Kedvező jel, hogy egyre több fiatal rétisas látható térségünkben. Ezek a madarak még nem ivarérettek, még nem fészkelnek, de reméljük, itt maradnak.

szon.hu