Tisza-tavi kiruccanás a bentmaradáson

A kollégiumi Arany János Tehetséggondozó Program keretében rendszeresen tartandó bennmaradós hétvégék legutóbbi alkalmán a Tisza-tó – ezen belül is a poroszlói Ökocentrum – szerepelt szombati úti célként a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium kolisainak.

Az eseményre ráhangoló péntek este mozizással telt: a kollégisták többsége a Bazi nagy görög lagzi 2. című vígjátékot, míg nagyjából tucatnyian egy friss thrillert választottak szórakozásul.

Szombaton három busszal indult el a népes csapat a Tisza-tóhoz. A természet- és környezetvédelmi centrum számos látványosságot kínált a diákoknak: gigantikus akváriumrendszer tárta fel számukra a magyar tavak és folyók szó szerint színes és látványos élővilágát, a szabadtéri kiállítótereket pedig a honi alföld állataival és növényeivel népesítették be az ökocentrum kitalálói. A legmagyarabb folyóból „nyert” kiskörei víztározóból lett tórendszer először madártávlatból (a kilátótorony tetejéről) szemlélték meg a besis kollégisták, majd motorcsónakokba szállva vízközelből is szerezhettek közvetlen élményeket.

A nádasokon keresztül vezető deszkapallós tanösvény és a madárlesek révén tovább szélesedett a fiatalok ökológiai látóköre. A szárazföldre visszatérve az ebéd utáni ejtőzés sem telt eseménytelenül: a park egyik mesterséges mini tavának evezős csónakféleségeivel ugyanis sokan bizonyították, hogy nemcsak a biztonságosan szilárd talajon, hanem a „tajtékzó habokon” (na jó, ez egy picit hatásvadász költő túlzás!) sem jönnek könnyen zavarba.

Vasárnap a szabadidős elfoglaltságot a 9. a sikerét hozó leány labdarúgó-bajnokság színesítette, illetőleg lapcsánkasütés ízesítette. Hogy aztán másnap megint visszaálljon minden a rendes hétköznapi gimnáziumi-kollégiumi kerékvágásba.

De vajon miként mutatott mindez egy diák, jelesül Szendrőy Vivien szemüvegén át. Nos, íme:

Feledhetetlen élmények, kirándulás, mozi, és nagyon jó társaság. Tömören ez az ami jellemezte a bentmaradósunkat. Az iskolából kiszabadulva végre egy kis pénteki mozizás felejtette velünk az iskolai „borzalmakat”. A VárdaPlex Cinemában töltöttük a péntek esténket. Két film közül, a Bazi Nagy Görög Lagzi 2. és a Momentum című filmek közül választhattunk. A társaság nagy részét, köztük engem is jobban érdekelt a nevetésben gazdag görög esküvő, amit megnézés után sem bántam meg. A filmben elhangzó poénok, vicces jelenetek most is felidéződnek bennünk, és bennem is, ahogy most ezt írom.

Szombaton korai kelés várt ránk. Nem, nem azért mert iskolába kellett menni, hanem mert kirándulni készültünk. Meglátogattuk Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrumot.

 Az elképzelés: nád, gaz, halak, amik mind ugyan úgy néznek ki, bogarak, és a végeláthatatlan dudva, amiben a tanárok - még ha keresnének - se találnának meg. Helyenként egy kis réce gágogása, ami megszakítja a mi nyögésünket: hogy mikor lesz már vége ennek a bozóttúrának?

A megvalósulás: van nád, de egy gyönyörű élővilágot mutat be, amit élvezet volt nézni, és teljesen megnyugtatta az embert. Gaz, hát a halak akváriumában volt valami gazhoz hasonló táplálék. A halak meg tényleg számomra tök ugyanúgy néztek ki, de legalább fel voltak címkézve, hogy ki kicsoda. Számomra ez mondjuk teljesen olyan volt, mintha beraktak volna sok kínai közé, és mondják, hogy ismerjem fel közülük az egyik Sang Csu nevű lányt. De annyi sikerélményem nekem is volt, hogy felismertem a csukát! Na jó, azért ennyire én se vagyok béna halakból. (De az vagyok!) Viszont a környezet, amiben elhelyezkedtek, és ahogy megoldották azt, hogy egy épületen belül megismerhessük az egész Tisza-tó élővilágát nagyon jó volt. Az épületen belül található erdő volt számomra az egyik legnagyobb élmény.

Egy éjszakai erdőt csodálhattunk meg teljes állat és növény „felhozatalával”. Lábunk alatt a talaj a lehullott lombokhoz hasonlított. Élethűvé vált a táj, és élvezhetővé. És itt még nincs vége! Az épület csak a kezdet volt, ugyanis az udvarban találkozhattunk kárókatonákkal, récékkel, őzekkel, és különféle berendezett kis tanyasi udvarokkal. De ami mindannyiunkat lekötött egy jó időre, azok a vízi játékok voltak. Csapatokban eveztünk, járkáltunk függőhidakon egy kialakított kis tavacska felett. A sok élmény mellett az ebéd volt a legkevesebb, amire oda kéne figyelni, de azért megemlíteném, hogy az is nagyon finom volt.

Délután csónaktúrán vettünk részt. Barangoltunk a nádasban, és egyáltalán nem volt borzalmas, mint ahogy elképzeltük. Sütött a nap, fújta hajunkat a szél, csend volt, béke és nyugalom. Mindaddig a percig, amíg a fiuk be nem kapcsolták a telefont, és közösen el nem kezdtünk énekelni. Részt vettünk a mi kis „bozóttúránkon” is, aminek egyáltalán nem vártuk a végét. Új állatokat és növényeket ismertünk meg, ami hasznos volt, mert így legalább tudjuk: ha nem szeretnénk bejönni az iskolába az egyik nehéz dolgozat megírása végett, melyik virágból kell egy „kicsit” fogyasztanunk.

Vasárnap közös lapcsánkasütéssel kezdtük a délelőttöt. Zenét hallgattunk, játszottunk az udvaron, és közben mohón faltuk a ropogós lapcsánkákat. A délelőtt egy hatalmas evésből állt a reggelitől megkezdve, de még bőven maradt hely az ebédnek is. Délután a szilenciumon próbáltunk magunkba tuszkolni annyi tudást, hogy elég legyen hétfőre.

És közben vágytunk egy újabb hétvégére.