Hagyományos szatmári ételek a Magyar Ízek Utcájában, a Várkert Bazárban

Az elmúlt 6 évben Szamoskér – évi rendszerességgel – több kulturális- és sportrendezvénynek adott otthont. Ezek az alkalmak (Buzánszky Jenő Emléktorna, Kolbásztöltő Fesztivál, Családi Nap, „Dánvég-Pernyevég” Sportversenyek, „Szamoskér, szeretlek!” vetélkedő) remek lehetőséget kínáltak kapcsolatépítésre.

Évente visszatérő vendégeink - az ország minden részéből, és a határainkon túlról is – elismeréssel szólnak az itt lakók vendégszeretetéről, ennek a kis faluközösségnek az összetartó erejéről, valamint hagyományainak megőrzéséről.

Ilyen előzmények után vált lehetővé az, hogy egy szamoskéri csoport részt vehessen 2016. augusztus 20 -21-én Budapesten, a Várkert Bazárban megrendezett „Magyar Ízek Utcáján”, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy hagyományos szatmári ételeket készítsünk.

Legkönnyebb feladat a csapat megszervezése volt, hiszen többen is szívesen vállalták volna a részvételt. A szervezőkkel való egyeztetés után 13 fős létszámban állapodtunk meg. Meghatároztuk a menüt: kötött tészta leves, töltött káposzta (kukoricás, rizses), valamint csavart szilvalekváros fánk. A mennyiségekről a várható kereslet alapján döntöttünk.

Elkészítettük a nyersanyag-szükséglet és az utazás költségvetését, amelyet a szervezők előre megfinanszíroztak. Megszerveztük az előkészítő munka pontos menetrendjét, helyszíneit, létszámát, valamint az előkészített élelmiszerek fagyasztását és Budapestre szállítását.

Megterveztük a dekorációt és a viseletet. Kiosztottuk a feladatokat a népművészeti emlékek felkutatására és beszerzésére. Számba vettük az edény – és konyhai eszköz szükségletet, és meghatároztuk beszerzésük felelőseit. Két héttel a rendezvény előtt kezdtük el az élelmiszerek elkészítését. Sokan segítettek olyanok is, akik nem utaztak velünk.

Augusztus 19-én indultunk el. Megérkezésünk után berendeztük a sátrunkat, majd elfoglaltuk a szervezők által biztosított szállást a Műszaki Egyetem egyik kollégiumában. Csapatunk egyetlen tagja sem szolgált még ekkora mértékű vendéglátáson. Nemcsak a szatmári ízeknek volt nagy sikere, hanem a külsőségeknek, a dekorációnak, a munkatempónknak, az asszonyok kedvességének is.

Sátrunk előtt folyamatosan hosszú sor állt. A szervezőktől nyersanyag utánpótlást kellett kérnünk, hogy másnapra is tudjunk miből főzni. Az esti tűzijáték ideje alatt tudtunk pihenni, és külön öröm volt, hogy a Duna parton álló sátrunk mögül a legjobb helyről láthattuk mindezt. A tűzijáték után is volt kereslet az ételeinkre, így jóval éjfél után tudtunk lepihenni. Másnap ugyanott folytatódott minden, ahol szombaton abbamaradt.

Mivel több viharjelzés is érkezett a nap folyamán, ezért az operatív törzs úgy döntött, hogy 17.00 órakor bezárja a rendezvényt. Fáradt, de boldog csapat készülődött a hazaútra.

Nagy élmény volt az esti Budapest látványa, a vásári forgatag, és a sok elismerő szó. Magyarország más tájegységeiről érkező emberekkel ismerkedtünk meg, kóstoltuk az ételeiket és kóstoltattuk a miénket, gyönyörködtünk a viseletükben.

Büszkék lehetnek a szamoskériek, hogy ez a 460 lelkes kis falu olyan csapatot tudott kiállítani, amely méltón képviselte térségünket. Nem csupán a hagyományos ízeket, hanem a szatmári emberek gondolkodásmódját, szokásait és szorgalmát is bemutathatták országnak-világnak.

Siska Attila

 Fotó: Bíró Tímea, Gáthiné Bodó Irén