Ma lenne hatvan éves Bódi László Cipő

Ha itt lenne velünk, valószínűleg óriási bulit csinálna a Republic együttes, ahol együtt csapatnák a nagyszülők az unokáikkal azokra a slágerekre, amiket Cipő írt. Ha itt lenne velünk… de sajnos nincs, mert rettentő kevés időt adott neki a Teremtő: mindössze 47 évet élt, de azalatt több mint 240 dalt írt, közülük pedig nagyon sok slágerré vált.

Csendes, magába forduló, szemlélődő gyerek volt, és felnőttként is ugyanilyen maradt

Az Ungváron született kisfiú egy évig élt a Kisgejőcön, mielőtt szülei áttelepültek volna Kisvárdára, ahol a gyerekkorát töltötte.

A fociban is nagyon ügyes volt, egy helyi csapat le is igazolta, később mégis a zenei pályát választotta, ebben pedig nagy szerepe volt annak, hogy 14 éves korában látta a Beatles-filmet, az Egy nehéz nap éjszakáját.

Gimnazistaként megalapította a Cipőfűző zenekart, öt évig játszottak helyi rendezvényeken népszerű popdalokat.

Zeneiskolába járt, de kreativitása nem csupán a zenélésben és a dalszerzésben nyilvánult meg. A nagy hagyományú, diákírók, diákköltők találkozóján is kiragyogott tehetsége a középiskolás író- és költőpalánták közül. Tóth Krisztina és Kemény István is ott tűnt föl, ahogy például Grecsó Krisztián vagy Bari Károly.

A sárvári diákköltők találkozóján figyelt fel 1983-ban Bódi László nem mindennapi tehetségére Bródy János, aki sokat segített neki abban, hogy elindulhasson a zenei pályafutása.

Saját koncertjei előtt Cipő is fellépett afféle egyszemélyes előzenekarként.

1990. február 23-án Boros Csaba, Bali Imre, Bódi László, Szilágyi László és Tóth Zoltán megalapította a Republic együttest. 

Már abban az évben megjelentették első nagylemezüket Indul a mandula!!! címmel, ezen szerepelt a Repül a bálna, amitől azóta is mindenki azonnal boldogan tombolni kezd, ha meghallja egy buliban.

Bódi László azon kevesek közé tartozott, akit mindenki elismert a zenei világban és a közönség körében is hallatlanul népszerű volt. Nem szerepelte túl magát, abszolút mértéket tartott, a nyilvánosságot, ha csak lehet, kerülte, de a színpadon mindig felszabadult, mert olyan gondolatokat közvetített, amelyek mindannyiunkban megképződtek, csak mi nem tudtuk így formába önteni őket.