Szilveszteri előzetes - mi az a macska zongora?

Károly hesseni őrgróf találmánya az úgynevezett macskazongora. A találmány annyiban tér el a bevált rendszertől, hogy a húrokat eleven macskák helyettesítik.

A Kránitz lexikonjában található rajz és leírás útmutatása nyomán a nevezetes hangszert így lehet elkészíteni Negyven-ötven macska közül ki kell választani tizennégy különféle hangot, s ezeket a hangsorszerinti beosztással be kell zárni a zongora tizennégy egymás melletti rekeszébe. A macskák feje elöl künn van és látható, farkuk pedig a rekesz hátulján le van rögzítve, úgyhogy nem mozgathatják.

Ha egy billentyűt leütünk, a megfelelő hegyes tű a megfelelő macska megfelelő farkába döfődik, s a macska elnyávogja magát. Kellő mélységű és magasságú macskahangok sorbaillesztése esetén kedves macskadallamokat lehet a zongorán eljátszani.

Sajnálatomra közölnöm kell, hogy az érdekes hangszer a gyakorlatban nem vált be. A feltaláló befejezte tevékenységét azzal, hogy a macskazongorát feltalálta, a kísérletezéssel nem törődött. Erre 1716-ban került sor, amikor Nagy Péter meglátogatta Hamburgot.

A minden új iránt érdeklődő cár előtt megemlítették a rendkívüli zeneszerszámot, mire azonnal rávágta, hogy csináljanak neki egy olyant. A cári óhajtás parancs volt, nem lehetett előle kitérni. Megbíztak egy Büchner nevű, fizikai kísérleteikkel foglalkozó magistert, üsse valahogy nyélbe a nyávogó clavichordiumot. A boldogtalan hiába húzódozott, meg kellett csinálnia.

Elkészítette hát a szerkezetet és összevásárolt, valamint összelopott hatvan darab macskát. A nehézségek már a hangpróbánál megmutatkoztak, mert a kandúrok, valahányszor más-más nőstény közelébe kerültek, mindig más hangon kurrogtak és miákoltak. Végre kidobták a nőstényeket, és keserves munkával kiválogattak tizennégy kandúrt.

Bezárták őket a rekeszekbe, s az immár megszólaltatásra hivatott hangszert bemutatták a cárnak. De új bajok keletkeztek. Amikor a művész leütött egy billentyűt, a farkon döfött macska nem azt a hangot adta ki, amelyet elvártak tőle az előzetes próbák után, hanem melléje nyávogott, hol mélyebben, hol magasabban.

S a hamis hangokat akkor is fújta, amikor a következő macskán lett volna a sor és neki el kellett volna hallgatnia. Viszont a többször igénybe vett farkú macska eltompult a fájdalom iránt és hallgatott, amikor meg kellett volna szólalnia. A remélt műélvezet csúnya üvöltözésbe fulladt. A cár mégis nagyszerűen mulatott, talán jobban, mintha a macskák klasszikus zenedarabokat nyivákoltak volna el.