Szatmári legenda: A kígyósi ér és az Óhajdomb legendája

Kaplony község jelenleg Románia területén Nagykárolytól 5 km-re, Nagyecsedtől légvonalban 15 km-re északra a Kraszna bal partján, a hajdani Ecsedi-láp szélén fekszik. A középkor megpróbáltatásait (tatárjárást, törökdúlásokat) jól bírta a falu, fennmaradása annak köszönhető, hogy az akkor még létező Ecsedi-láp kitűnő búvóhelyet és élelemforrást biztosított lakosainak. Már a későbbi a korokból származik ez a két legenda!

A Károlyi kripta része Kaplonyban

A kígyósi ér legendája:

 - Károlyi Sándor gróf idején történt Kaplony határában. A földek már hosszú ideje parlagon álltak, mert a határban két óriási kígyó tanyázott. A lápból jöttek elő és rettegésben tartották a falu lakosságát, s pusztították állatállományát. Nemcsak a bárányokat nyelték el, de a csordából tinókat és a ménesből kancákat vonszoltak el. Sőt még embereket is megöltek, ha azok a közelükbe merészkedtek. A falu lakosaira dermedtség ült. A gróf is tanácstalan volt, kihirdette hát, hogy annak, aki a sárkánykígyókat elpusztítja, nagy jutalom üti a markát. Sokan próbálkoztak, de senkinek sem sikerült a szörnyeket megölni. 

Ekkor jelentkezett egy öreg magyar juhász. Azt mondta, neki csak két bárány kell és oltatlan mész, s elbánik a kígyókkal. A gróf megparancsolta a szolgáknak, hogy mindenben álljanak rendelkezésére. Az öreg juhász megölte a két bárányt, kivette azok belsőrészét, majd mindkettőt megtöltötte oltatlan mésszel. Azután a hasukat bevarrta és a két bárányt óvatosan arra helyre vitte, ahol az óriáskígyók sütkéreztek. Jómaga kicsit messzebbre ment és türelmesen várakozott.

Nem is kellett sokat lapulnia, mert jöttek azok hamarosan. Egy szempillantás alatt nekiestek a bárányoknak és egészében lenyelték őket, majd elszenderedtek. De nem sokáig aludhattak, mert az oltatlan mész elkezdett dolgozni a bendőjükben. A nagy fájdalomtól ide-oda vonaglottak, de minden hiába volt. Nyomorultul elpusztultak, mindenki nagy örömére. A gróf pedig gazdagon megjutalmazta az öreg juhászt. Azt a helyet pedig, ahol a két kígyó garázdálkodott, majd elpusztult, mind a mai napig Kígyósi érnek hívják a kaplonyiak.

Az Óhajdomb legendája: 

- Valamikor, még a régi nagy királyok korában állt az Ecsedi - láp közepén lévő dombon egy magas vár. Ura azokhoz a büszke főemberekhez tartozott, akik nem ismertek el maguk fölött se Istent se embert. Minden alkalmat ki is használtak arra, hogy az akkori koronás uralkodó akaratát semmibe vegyék. Sőt egy alkalommal fel is lázattak ellene. Le akarták taszítani a trónról.

Ekkor nagy, véres csatározások kezdődtek el a király és a főurak között. A király csapatait maga a király vezette, a főurak vezére pedig az Ecsedi- láp közepén álló vár ura volt. A királynak végül is hosszú harcok után sikerült leverni a lázadást. Miután a főurak mind megadták magukat, a király mindegyik lázadót halálra ítélte. A kivégzéseknek - elrettentő például - a nemesemberek váraiban kellett megtörténniük. 

Az Ecsedi-láp közepén álló vár urát is halálra ítélték. A kivégzés napján kivezették a vár tömlöcéből, bekötötték a szemét és a fejét ráfektették egy fatönkre. A nemesembernek hosszú dús haja volt. Amikor a bakó bárdjával a főúr nyakára csapott, annak hosszú dús haja felfogta az ütést. Ekkor a nemes fájdalmában felkiáltott: Ó haj! A második csapás előtt a hóhér már jobban vigyázott: félrehajtotta a nemesember haját és úgy már a porba hullhatott a feje. 
A kivégzés után a király a várat a leromboltatta. Azt akarta, hogy még hírmondója se maradjon az Ecsedi-láp közepén álló vár urának. A nép azonban soha nem felejtette el őt. És azóta nevezi azt a helyet , ahol a vár állott Óhajdombnak. 

forrás: szatmarilegendak.hu