Szabolcsi körtúra: Gyüre
- Írta: Bodnár Zsolt
- Közzétéve Múzeumok és tájházak
Gyüre község neve 1272 – 90 között tűnik fel, amikor az Isztrokról idevezető utat említik. 1329-ben a Baksa nembeli Baksa fia Miklós birtoka, akinek Donk nevű jobbágya vádaskodik. 1332-ben Petri szomszédja. Szent György egyházának Miklós nevű papja 1332-ben ismeretlen, 1333-ban 5, az 1334. évi II. részlet fejében 3, az 1335. évi I. részlet fejében 3 garas pápai tizedet fizetett.
Puszta személynévi, magyar elnevezésre valló településnév. A személynév a magyar György Györ- ~ Gyür- tövének –e képzős formája. (Horger: MNy. XX, 172; Melich: MNyTK. 15.sz 17). A község határában fekszik Zelemér. A telekhely neve 1332-ben tűnik fel Petri határjárása során, mint annak szomszédja. Neve puszta személynévből áll, magyar elnevezésű aktus terméke. A személynév valamely szláv nyelvből került a magyarba (szláv *Zĕlomĕrъ: Stanislav, II, 591). Névadójának fiát 1291-ben említik
A falu nevezetessége a 2003-ban létesített Millenniumi Emlékpark, továbbá az elavult helyére épített új, katolikus kápolna, s a 2005-ben elhelyezett új harang.
A református templom
A Szent Györgyről elnevezett temploma sorsáról nem tudunk. A későbbi templomra vonatkozóan az első adat 1744-ből való, amikor a templom már református használatban volt.
1761-ben nagyobb harang öntését határozták el, mely 1778-ban megtörtént: egyszerre két harangot öntettek. 1781-ben új harangtorony alapjait rakták le; a harangozás rendjét 1815-ben szabályozták.
1791-ben lebontották a régi templomot, 1794-ben már állt az új. Utoljára 1969-ben tatarozták.
Anyakönyve 1761-ben kezdődik. Az ebben található feljegyzésekből arra lehet következtetni, hogy a gyürei egyház a módosabbak közé tartozott.
Együtt volt a falu egyházi és községi elöljárósága. A falu vezetésében a nemesek és a közrendűek egyaránt részt vettek. Igyekeztek a falu életét mindenre kiterjedően megszervezni.
Kitűnő horgászparadicsom a település határában található Holt- Tisza-ág ( a vidiszegen).
Jeles szülöttei közül Harsányi Pál (1806-1883) újságírót, költőt, műfordítót, továbbá Árokháti Béla (1890-1942) egyházi karnagyot, zenekritikust és zeneszerzőt említhetjük.
Forrás: Antal Miklós, Miklós elemér: Itt élünk
