Barangolás a Zempléni-hegység egyes részein.

A vásárosnaményi Esze Tamás nyugdíjas klub 35 fővel csodálatos 3 napot töltött el a festői szépségű Zemplén megye hegyközi falvaiban, városaiban.

A kirándulásunk célpontja hazánk történelmi vidékének, mesebeli, gyönyörű tájainak, kulturális kincsekben gazdag településeinek megtekintése.

Voltunk Sárospatakon, a Szent Erzsébet Bazilikában. A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére felszentelt római katolikus templom főoltára hazánk legnagyobb barokk faoltára.

A templomban őrzik Árpádházi Szent Erzsébet ereklyéjét, aki Sárospatakon született 1207-ben. A templom alatti kriptarendszer őrzi a várat birtokló családok tagjainak, köztük Lorántffy Zsuzsanna maradványait. A bátrabb klubtársak a vár sok- sok lépcsőfokait megtéve feljutottak a tornyába. Boldogan lobogtattuk a klubunk zászlóját.

Sátoraljaújhelyen, beültünk a libegőbe, mely az ország leghosszabb, sípályához csatlakozó függőszékes libegője, majd sétáltunk a városban.

Széphalmon megtekintettük Kazinczy Ferenc emlékcsarnokát, a múzeumát, a nyelvújítás vezéralakjának egykori lakóhelyét és a család sírkertjét. Pálházán gyönyörködtünk a Kemence patak völgyének szépségében.

Füzérradványon, a Károlyi kastély látványa mindenkit ámulatba ejtett. A legnehezebb erőpróbánk a füzéri várba való feljutásunk volt, ahol büszkén tűztük ki a vár fokára ismét a klubunk zászlóját. A várba feljutás versenyre ment, Balogh Csilla, Vass Sándor és Farkasné Ági ért fel legelőször. Ajándékkal kedveskedtünk nekik.

Hollóházán is jártunk. A Porcelán Múzeumban kiállított termékek, az üveghuta első darabjaitól a napjainkig készült termékek teljes skálája megtekinthetők.

Szállásunk a festői szépségű kis településen, Bózsván, a Kőbérc Panzióban volt, mely nekünk egyben kisdobos tábor is. Felhúztuk együtt a tábori zászlót, madárfüttyre ébredtünk, beleharaptunk a friss levegőbe, őrsöket alapítottunk, tisztségeket választottunk. Őrsök neve: Mézga-Géza, Kukori, Cicababa, Gyöngy Tyúkocskák, Kis Vuk és Kék Páva. Az őrsvezető nyakába felkerült a kék nyakkendő, akik reggelenként jelentést adtak a csapatvezetőnek.

Van, aki még emlékszik milyen volt kisdobosnak lenni, őrzi a sípját, nyakkendőjét, rakott szoknyáját. Az ideológiai háttér már a múlté. Azonban ami szép és jó volt akkor, ami működött, azt felidéztük újra és ismét átéltük. Nálunk csak egyetlen ember létezett: a kisdobos. De Ő nagyon. Él, virul és köszöni szépen, nagyon jól van. Az életévüket tekintve a kisdobosok között a legidősebb 90, illetve 86 éves. Már az első este nagy pánikba estek a tábor lakói.

A legidősebb kisdobos a 90 éves Szolnok Ferike eltűnt, valaki elrabolta. A sötétben semmit nem láttunk, hiába világítottunk a zseblámpánkkal. Hol a zseblámpák elemeit kerestük négykézláb, hol az eltűnt kisdobost. Végül az éjszakába nyúló keresés után megszeppenve felbukkant a huncut kisfiú.

Reggelenként a zeneszóra ébredező kisdobosok ennek hallatán, hamar összerakták fájó, ízületes végtagjaikat és már vidáman, sorban énekelték a „bal lábat a jobb után, balt a jobb után” menet dalt, majd táncolva sorakoztak a jelentéshez, melynek ismertetése után, móka, kacagás, örömteli vidámság volt mindenki arcán. Volt olyan pajtás, aki a jelentéshez későn érkezett, nem hallván a feladatokat, mert odahaza felejtette hallókészülékét. Ezért büntetése, hogy máskor jobban figyeljen, a körlet körbe futása volt, ő Szerencsi Tibike, 86 éves kispajtás volt. Nagyon élveztük az ügyességi versenyeket, ismét gyermekké változtunk.

A 76 éves Pistike, egyik este dúlt fúlt, valami nem tetszett neki és elmondta mindenkinek, hogy világgá megy! A kék nyakkendőt büszkén viselő 74 éves Sanyika, ezt meghallotta és azon percen eszébe jutott a kisdobosok 6. pontjából, hogy a kisdobos, ahol tud, segít. Az elkeseredett kispajtástól sikerült elvennie a világtérképet. Bátor cselekedetével bebizonyította, hogy méltó lesz a piros úttörő nyakkendő viseléséhez.

Részt vettünk játékos küzdelemben, a győztes jutalomba részesült. Menetdal versenyt, csasztuskákat írtunk, énekeltünk, táncoltunk és meséltünk egymásnak történeteket az önzetlen barátságokról és felhőtlenül boldogok voltunk. Ugye ilyen és ehhez hasonló történeteket már mindannyian megéltünk. Tudnánk róla mesélni naphosszat. De szép is volt akkor. Mi tényleg elmondhatjuk magunkról, hogy valóban boldog gyermekkorunk volt. Életre szóló barátságok köttetek, hiszen akkor még nem veszett ki a gyermekekből az önzetlen segíteni akarás és a játék öröme.

Ez a három nap még jobban összekovácsolt, még szorosabb egységbe forrasztott bennünket. Szerencsésen haza érkeztünk. Szép és tartalmas kirándulás volt. Legyen ilyen máskor is, mondták. Ez mindennél többet mond.

Utaztatásunkról a Balázs busz gondoskodott, melynek úti költségét az Önkormányzatunk által nyújtott támogatásból tudtuk biztosítani.

Köszönjük Vásárosnamény Önkormányzatának, hogy a kirándulásunk létrejöhetett!

Sápi Istvánné klub vezető