Gróf Vay Ádám, aki Szabolcs vármegye főispánja és a berkeszi uradalom gazdasági modernizálója volt

Gróf Vay Ádám 1872—1876 között volt Szabolcs vármegye főispánja.  Berkeszen 1830 december 24-én született, elhunyt 1900 május 20-án.[1] A berkeszi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Elemi iskoláinak s gimnáziumnak elvégzése után a berlini egyetemre ment, honnan 4 évi tartózkodás után gazdag tapasztalatokkal visszatérve gazdálkodni kezdett. Megalapította a megye vezető főnemeseinek segítségével a megyei agarász egyesületet. Külföldi tanulmányainak köszönhet modernizálta a családi gazdaságot, édesapja Vay Ábrahám halála után ő irányítása alatt a megye egyik legtöbb adót fizető főnemese volt 4221 frt-al.

Fontos szerepet játszott a megye társadalmi s gazdasági életében, s minden téren nagy hozzáértést mutatva Vécsey József lemondása után 1872-ben Szabolcs vármegye főispánjává neveztetett ki. gr. Vay Ádám 1877-ig töltötte be ezt a tisztséget, rövid idejű szereplésében a megye osztatlan szeretető bizalmát élvezte. Hivatalokban eltöltött ideje közel 50 évet ölelt át, ez alatt mindvégig hazájának és a népének hű szolgálatában állott. A Deák Ferenc által iránymutató eszméket tartotta életének fő vezérmotívumának. Hitt a megegyezésben és az autonómiában. 1876-ban az országos politikai helyzet változásai miatt úgy érezte, hogy ezek az előbbi iránymutatások veszélybe kerültek. Nem értett egyet a Tisza Kálmán által szorgalmazott közigazgatási bizottság létrehozásával. Ezért leköszönt megyei hivataláról. Lemondása után a bogdányi választókerület képviselte az országgyűlésben egy cikluson át. 

1897-től Őfelsége belső tanácsosa volt. Gróf Vay Ádámot, vármegyei közélet jeles vezér-alakját, valódi belső titkos tanácsossá történt kinevezése alkalmából a vármegye közgyűlésé tisztelettudó határozatban üdvözölte. Gróf Vay Ádám őméltósága az üdvözletet a következő, Mikecz János alispánhoz intézett levélben köszönte meg:

„Berkesz, 1897. junius 12. Tekintetes Alispán Úr! Zabolch megye közönségének hozzám származtatott közgyűlési végzését, hálás szív és könnyes szemekkel olvastam. Az embert legjobban ismerik azok, kikkel legközelebbi érintkezésben élt. Zabolch fiai, nem érzett szavakkal tömjénezni — soha nem szoktak. Mert ezt tudom, mindennél kedvesebb nekem Testvéreim ezen megnyilatkozása. Kérem, hálás és alázatos köszönetemet a megye közönségének tudomására hozni szíveskedjék. Kitűnő tisztelettel vagyok kész és alázatos szolgája, öreg Vay Ádám”[2]

1897 novemberében Vaján szólalt meg a közméltóságok előtt, amikor a Vajai kastély falára készített millenniumi emléktábla felavatásának alkalmából rendezett ünnepségen mondott, klasszikusan rövid köszönő beszédet.[3]

kép: Millenniumi emléktábla avatás Vaján[4]

 A 70 évet élt megyei és országos politikus halála tragikus hirtelenséggel következett be. Családjában bekövetkezett halálesetek, szeretett felesége Lónyay Mária, fia Olivér elvesztése nagyon megviselte az egészségi állapotát. A koporsó ravatala a családi könyvtárként szolgáló  kápolna előtt volt, a hatalmas parkban. Református egyházi beszédet mondott Végh János lelkész úr. A vármegye részéről pedig Kállay András méltatta az elhunyt grófot beszédében. Vay Ádám utolsó kívánságai között az szerepelt, hogy abban a ruhában temessék el, amiben elnökölt a Szabolcs vármegyei közgyűlés ülésein, így fejezte ki a vármegye iránti szeretetét.

[1] id. gróf Vay Ádám gyászjelentése Nyírvidék online 1900. május 27. 21. szám,

[2] Milleniumi emléktáblák fölavatása Vaján és Nyírbátorban, id. gr. Vay Ádám köszönő válasza a Szabolcs megyei közgyűlésnek. Helyi lapok, Nyírvidék, 1897, 18. évfolyam,1897-09-26 / 39. szám

[3] Milleniumi emléktáblák fölavatása Vaján és Nyírbátorban, Helyi lapok, Nyírvidék, 1897, 18. évfolyam,1897-09-26 / 39. szám

[4] Száz magyar falu, Vaja, Száz Magyar Falu Könyvesháza, Budapest, Digitális Kiadás, Arcanum Adatbázis