A termelőszövetkezet Berkeszen II. rész

A majorság, az uradalmi istállók megmaradtak, és ezekben kezdődött el a munka. Az állományt fejleszteni kellett. Nagyon nehéz volt a kezdet. A kisvárdai bankhoz kellett fordulni hitelért ahhoz, hogy megindulhasson a termelés.

dr. Técsy László és kollégái, továbbképzésen ( a fénykép dr. Técsy László tulajdona)

Az alma termését kezdetben belföldön értékesítették, majd később a Szovjetunió vásárolta fel. A szövetkezetben megtermelt többi terményt és a tenyésztett állatok egy részét viszont belföldön értékesítették.  A szövetkezeten kívül dolgozó parasztok látva az egyre jobb helyzetet, már kevésbé idegenkedtek a szövetkezettől.

1952-ben a termelőszövetkezetben 231 család 1661 hold földdel lépett a szövetkezeti útra. Igen szépen megnőtt a szövetkezet közös vagyona. Nem kevesebb, mint 75 darab lovat, 13 csikót, 11 fejőstehenet, 18 növendékmarhát, 10 meddő tehenet - vágnivalót - 32 szekeret, 32 ekét és 11 boronát vittek be a szövetkezetbe az új belépők, emellett 169 hold őszi búzavetést és 176 hold rozsvetést. Azonnal munkához kezdtek az új szövetkezeti parasztok.^[1]

A berkesziek körében erős volt a rendszer iránti elkötelezettség. Ragyogó példa erre az 1954-es országos választás: a névjegyzékben szereplő 673 lakos másfél óra alatt leadta a szavazatát, ez szinte rekordidőnek számított.^[2] Az újságokban gyakran olvashattunk arról, hogy a berkeszi termelőszövetkezet tagjai különböző beszolgáltatási vállalásokat tesznek, pl. csatlakoztak a sárbogárdi Vörös Csillag Tsz 30 mázsás kukorica termelési mozgalmához.  Szőke Bertalan és a többi középparaszt úgy döntött, hogy 30 holdon kertészetet, szőlőt és egy nagyobb tyúkfarmot létesítenek. Nagy Péter, Nagy Gyula és a többi új belépő már tervezte, hogy a meddő állatokat is összehozzák és sőrét létesítenek. Minden községben, ahol a dolgozó parasztok a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek, megindult a tervezgetés, az állatok, a szerszámok, vetőmag, takarmány értékesítése. Tervezték az istállók építését is, amelyben meghatározták, hogyan csoportosítják a szarvasmarhát, a sertést, a juhokat.^[3]

Az 1956-os forradalom után a termelőszövetkezet P Nagy Dezső elnöksége alatt, az erősebb állami támogatásoknak köszönhetően elkezdett megerősödni anyagilag. Az időjárás is kedvezett a növénytermelésnek, a szövetkezet almatermelése fokozatosan növekedett mind mennyiségben, mind minőségben. A tagok és a vezetés megértették, hogy az együttes munka el fogja érni a célját. A szövetkezet szántóterülete 650 hold - ami 153 család megélhetését biztosította -, a falusi gazdák földje pedig 628 hold, amit 139 család művelt, 3,5,10,20, holdanként felszabdalva a falu hátárát. Az előző évtől már megjelent a termelőszövetkezet a Jonathán almával Budapesten, a Nagyvásárcsarnokban. A gyümölcstermesztési brigád vezetője, Végh Ferenc felelt a vasúti szállításért. 1955-ben 84 vagon almáért 2 millió forintot kapott a termelőszövetkezet, valóságos aranybánya volt az almás. Kezdték megismerni a szabolcsiak által termelt jó minőségű termékeket országosan: ekkor 67 hold almással gazdálkodtak Berkeszen, ebből 17 hold még nem volt teljesen termő. A Hajdú megyei termelőszövetkezetek tagjai és magángazdái tanulmányútra jártak a berkesziek jól fizető gazdaságába.

A kimagasló terméshozamokat növényvédelmi eljárásoknak és a gépesítésnek köszönhették a szövetkezetben, ekkor Újvári Ferenc a demecseri gépállomás kihelyezett agronómusa segítette a termelékenységet.

1958-ban, a 62. Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron a berkeszi Bajcsy- Zsilinszky Termelőszövetkezet zamatos jonatánalmáját és az ízletes gülbaba és rózsa burgonyáját csodálhatták a látogatók.^[4]A termelőszövetkezetben ekkor 130 tag dolgozott, és közel 800 hold fölterületen végezték a mezőgazdasági munkát. A szövetkezetnek kb. 50 szarvasmarhája, 20 tehene volt, amelyek évente megközelítőleg 2500 liter tejet adtak. A sertésből 200 darabot neveltek, de tervezték a bővítést, mert az éves bevételi adatok folyamatos bővítést tettek lehetővé.

1964-re iparcikkboltot is tudott a termelőszövetkezet működtetni, amelynek több mint 100000 forint volt az éves forgalma. Az állam fejlesztette a földműves szövetkezeti bolthálózatot a lakosság zöldségellátásának érdekében, és együttműködési szerződést kötöttek a Bajcsy-Zsilinszky Termelőszövetkezettel.

1965-ben elkészítették a szeszfőzde mellett a cefretárolót, és a gyümölcsrészleg bővítéseként egy osztályozót építettek. A munkákat az Ófehértói Vegyes Ktsz végezte, amely a megyében több helyen is épített gyümölcsosztályozót. Elkészült egy dohánypajta 510 négyzetméteren, amelyben 10 katasztrális holdon termelt dohányt tudtak eltárolni.  Befejezték a sertéshizlalda korszerűsítését.^[5]

1967-re szinte befejeződött a lakosok agitációja. A szövetkezetekbe a jelentkezők közül már nem vettek fel mindenkit. Sikerült a szőkehegyi területen telepíteni a téli alma gyümölcsöst, 40-50 hold mértékben - amelynek területét folyamatosan növelték - jonatán fajtával.

A kimagasló teljesítményeknek országos híre ment, és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Termelőszövetkezetek I. Országos Kongresszusa alkalmából kitüntetéseket adományozott a termelőszövetkezeti mozgalom arra legérdemesebb dolgozóinak. A berkeszi Nagy Pétert, szövetkezeti párttitkárt, a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki Losonczi Pál. ^[6]  A magyar falu akkori élete, a parasztemberek sorsának alakulása a szocialista mezőgazdasággal szorosan összeforrt.

A jó termelékenységnek köszönhetően 1968-ban újabb fejlesztésbe fogott a téesz. Barilló József, szövetkezeti elnök vezetésével elhatározták, hogy vásárolnak Kisvárdán - az akkori fejlődő járásközpontban - egy épületet, és saját boltot nyitnak. Zöldséget, gyümölcsöt, saját készítésű húskészítményeket, füstölt árut, baromfit, tojást, italféleséget, tejet, tejterméket fognak árusítani. Létrehoztak egy kétkemencés sütőüzemet, kerek, hagyományos alakú kenyerek készítésére.

Tervezték egy 10 holdas ültetvény létrehozását babból, mert a zöld és szemes állomány folyamatosan hiánycikknek bizonyult a városban.^[7]A következő évben - a jó eladási tapasztalatokra alapozva - elindított a szövetkezet egy cukrászdát Kisvárdán, majd ezután a városban meglévő falatozó kapacitását növelve Berkeszen és Tuzséron hoztak létre újabb falatozókat.

A politikai helyzet úgy kívánta, hogy 1975 januárjában a jól működő berkeszi Bajcsy- Zsilinszky Termelőszövetkezetet egyesítették a szintén jóhírű nyírtassi Dózsa Szövetkezettel. A szövetkezet tagságából nem mindenki örült az önállóság elvesztésének, de ezt az egyesítést magasabb állami érdek követelte meg.     

Az új vezetőség a Dózsa Tsz munkatársaiból állt. Virtics Ferenc tsz-elnököt, Móré István elnökhelyettest és Tömösváry József főkönyvelőt 1975-ben Állami díjjal tüntették ki a szövetkezetben elvégzett kiemelkedő munkájukért. A két téesz egyesülésével közel 4000 hektáron foglalkoztak termeléssel, növekedett a konzervüzem nyersanyagállománya, 40 hektárról 120 hektárra növelték a termőterületet. Magtárt, szárítóberendezést és gépműhelyt kezdtek el építeni, ez három év alatt hárommillió forintba került. ^[8]A tagság létszáma együtt 506 fő volt, ebből 228 nyugdíjas. A tsz vagyona 32 millió forint, az egy főre jutó részesedés pedig 23 ezer forint.

A két tsz egyesülésekor a sertés törzstenyészet vezető szerephez jutott, legnagyobb jelentősége a nagy fehér hússertésnek volt. A mangalicasertést több éven keresztül keresztezték az angol középfehér sertésekkel. A szövetkezet tenyészállataira nagy volt a kereslet más országokból is - Bulgária rendszeresen vásárolt az állatokból. Rendszeresen exportáltak pecsenyebárányt és hízómarhát. A juhállomány fésüsmerinó egyedekből állt. A szarvasmarha telepen pedig a magyartarka teheneket nevelték. A mezőgazdasági fejlődés során búzából hektáronként 31 q-ás, kukoricából 30 q-ás, burgonyából 188 q-ás átlagtermést tudtak elérni, mintagazdasággá váltak a vegyszerek használatának segítségével. Az almatermelésben továbbra is kiváló eredményeket értek el. Az egyesülés után az alma szedéséhez több állami fő- és középiskolával kötöttek együttműködési szerződést a betakarítás idejére. Ideiglenes szállásokat létesítettek a berkeszi szövetkezet majorjában és a nyírtassi termelőszövetkezetben. Nyári táborozási lehetőséget biztosítottak a dolgozók gyermekeinek Kisvárdán a fürdő területén.

1975 végén Lakatos András lesz a tsz vezetője, és 1977-től dr.Técsy Lászlót kinevezik főagronómusnak (termelési főmérnöknek), egy új, tanult generáció kezdi átvenni a vezetést.

kép: Berkesz Tsz sertéstelep, ahol kiváló minőségű hússertéseket tenyésztettek. dr. Szabó Péter, Mikházi József, Balla Lajos, Kaszás István, dr. Técsy László az akkori Nyírtass Dózsa Tsz elnöke, dr. Szabó Péterné - (a fénykép dr. Técsy László tulajdona)

A berkeszi telepet a régi majorság helyén hozták létre. A könyvelésen Kaszás Malvinka, Nagy Klára, Szabóné Gulyás Éva dolgozott. Nagy Péter volt a tanyagazda. A szeszfőzde szomszédságában állt a marhaistálló és egy gépműhely, mellette egy gazdasági épület magtárral, ami még a grófi időkben épült. Amikor dr. Técsy Lászlót kinevezték a főagronómusi feladatokra, akkor már Nyírtasson hatékonyan működött a sertéstelep az ő szakmai munkájának köszönhetően. A berkeszi telepen is elindította a sertésnevelő programot, amit már előzőleg elindított Nyírtasson, ehhez építeni kellett sertéshizlaldákat és fiaztatót. A szarvasmarhaállományt a piac átalakulása miatt Berkeszen nem fejlesztették, a meglévő állatokat Mogyorósi István gondozta, aki jó gazdája volt a teheneknek. Remek munkát végzett az állattenyésztés területén Kaszás István, aki az otthoni bér sertésnevelésben is jeleskedett. Három új épület készült el Barilló József építésvezető irányításával az építőbrigád munkájának köszönhetően (P Nagy Károly, Kozma Pál, stb.).

A kertészetért Pócsi Tamás felelt. Hozzátartozott a szőkehegyi gyümölcsös 31 hektár, Túzoktóban található meggyes 29 hektár, 40 hektár új, telepített almás Székely és Berkesz határában, illetve az uradalmi gyümölcsös 12 hektár a szeszfőzde körül, ez a terület lassan elöregedőben volt, várta az új telepítést. Az uradalmi gyümölcsös még vadalanyokba oltott fákat jelentett. Ezek a fák mélyebbről tudtak vízhez jutni, de a szocialista időben már nem volt lehetőség vadalanyokba oltott fákat ültetni, ebből hátránya lett a téesznek, hamarabb elpusztultak az almafák a talajvíz csökkenése miatt. A talajvíz változása miatt kevesebb terméshozamot tudott az almáskert hozni. Több alkalommal kellett az elpusztult fákat újratelepíteni.

[1] Néplap, 1952. február. 1. (8. évfolyam) Hungaricana online

[2] Néplap,1954. november, 30. (11. évfolyam) Hungaricana online

[3] Néplap, 1952. február 5. (8. évfolyam) Hungaricana online

[4] Nógrádi Népújság, 1958. szeptember, 10. (14. évfolyam) Hungaricana online

[5] Szabolcs Megyei Leváltár: A berkeszi, Bajcsy Zsilinszky termelőszövetkezet beruházása XXX-513/ 1963-1966/141/a, 1964-1974

[6] Kelet-Magyarország, 1967. április 20. (24. évfolyam) Hungaricana online

[7] Kelet-Magyarország, 1969. május, 7. (26 évfolyam) Hungaricana online

[8] Kelet-Magyarország, 1975. április, 4. (32. évfolyam) Hungaricana online