I. Rákóczi György és Zrínyi Miklós, mint ellenfelek
- Írta: Szabó József János hadtörténész
- Közzétéve Olvasói történetek
Manapság, ha egyáltalán említik I. Rákóczi György nevét, többnyire csak Bethlen Gábor kevéssé méltó utódjaként emlékeznek rá, ám ezt csak ellenségei állították róla. Zrínyi Miklósnak a költőnek és hadvezérnek pedig a törökök elleni sikereit említik. Alig vannak olyanok, akik hallottak arról, hogy egymás ellen is harcoltak.
Felsővadászi I. Rákóczi György [Szerencs, 1593 – Gyulafehérvár, 1648] 1630-tól haláláig erdélyi fejedelem. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Bethlen Gábor halála után 1630. december 1-jén a segesvári országgyűlés választotta fejedelemmé. Visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat s megtörte a nagybirtokos főrendek hatalmát, birtokaikat elkobozta, nagy részükkel a Rákóczi-család vagyonát gyarapította. I. Rákóczi György 1644-ben, a harmincéves háborúban, a Svéd Királysággal szövetségben megindította hadait III. Ferdinánd ellen.
Rövid ideig tartó hadakozás után a szultán visszaparancsolta Rákóczi hadait, így a fejedelem kénytelen volt a békekötést választani. Nem járt rosszul, mert 1645-ben, a Linzi békében megkapta Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig, Szabolcs és Szatmár vármegyéket pedig fiai is örökölhették. Nem volt ez előzmények nélküli. Bethlen Gábor 1622-ben, a nikolsburgi békében ugyanezt a hét magyarországi vármegyét kapta meg II. Ferdinándtól, ebből Zemplént, Borsodot és Abaújt élete végéig. 1645-ben III. Ferdinánd I. Rákóczi Györgynek biztosította ezen vármegyéket, amelyek közül Szabolcs és Szatmár vármegyék II. Rákóczi György kezén maradhattak haláláig [1660].
I. Rákóczi György buzgó református volt, bibliáját utazásaira és hadakozásaiba is magával vitte. Méltán érdemelte ki a „bibliás őrálló fejedelem” nevet. Feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt sokat tett a református egyház és iskoláztatás felvirágoztatásáért, de ellenségként kezelték az unitáriusokat és főleg a szombatosokat.
A fejedelem ellenfele a harmincéves háború magyarországi hadszínterén Zrínyi Miklós, gróf, a szigetvári hős dédunokája a költő és hadvezér volt, aki Ozalj [Ozaly vára Horvátországban. Horvátul: Stari grad Ozalj, a Zrínyi család ősi fészke] várában született 1620-ban és a csáktornyai erdőben 1664-ben lett vadászbaleset áldozata.
Mikor 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a magyar alkotmány és a protestáns vallás védelmére harcba indult III. Ferdinánd király ellen, Zrínyi szintén fegyvert fogott, és a török helyett saját honfitársai ellen hadakozott.
1646-ban már tábornok volt és a harmincéves háborúban megtanulta, hogy a török elleni eredményes hadakozás csak fegyelmezett, nagylétszámú és katonailag iskolázott gyalogos csapattestekkel lehetséges, a magyar katonai gondolkodás pedig az egyéni vitézségen alapuló lovas, portyázó hadviselésnél rekedt meg, ami ekkor már korszerűtlen volt. Ezt a hadviselést képviselte I. Rákóczi György és Zrínyi Miklós is.
Az 1645 végén megkötött Linzi békében I. Rákóczi György és örökösei a 7 magyarországi vármegyén kívül még több birtokadományt is kaptak. Tokaj várát, Tarcalt, Regécet és Ecsedet. A szabad vallásgyakorlat mellett az ellenreformáció idején a katolikusok kezére adott, de korábban protestáns templomok kérdését is napirendre tűzte, s a száznegyvenhat követelt templom közül 90-nek a visszaadását törvény rendelte el. A katolikus Zrínyi pedig 1647-ben horvát bán lett, a déli végek katonai főparancsnoka, a Habsburgok hűséges híve. Ekkor mindketten távoztak a Habsburgok magyarországi hadszínteréről.