Jósa András a „pajkos kuruc”

Krúdy Gyula valószínűleg hallott a Jósa családban élő legendáról, hogy Jósa Miklós, Jósa András egyik őse kuruc volt, Zrínyi Ilona és Thököly Imre feltétlen híve. Az ős, Jósa Miklóst Caraffa tábornok [Antonio Caraffa zsoldosvezér az Északkelet-Magyarországon állomásozó császári csapatok fővezére] kivégeztette. Krúdy regényt tervezett írni Jósa András életéről, aminek már a címét is kitalálta: „A pajkos kuruc”. [talán a „Nyíri pajkos” novellája után]

Sajnos a regényből semmi sem lett, pedig Jósa András élete is kész regény. Így aztán sohasem tudjuk meg mit értett Krúdy Gyula a „pajkos kuruc” alatt. A regény elmaradt, de a „Nyírvidék” című lap 1918. szeptember 14-i számának harmadik oldalán ő is írt Dr. Jósa András halálakor egy nekrológot „A nyíri pajkos” címmel.

A 16. században a „pajkos” szónak még pejoratív értelme volt, a gonosztevőket nevezték így. A szó csak gyermekekre vonatkoztatva vált játékos, kedves hangulatúvá. Valószínűleg ebből a jelentésből alakult ki a szó ma ismert jelentése, hogy valaki tréfásan viselkedik, bohóckodik, csínytevéseket hajt végre. Gyakran használjuk azt is, ha valaki vidám és jókedvű. Jósa András maga is nemes volt, a németszőgyéni és bánházi család leszármazottja, bár ő ezt a címet sohasem használta.

1834. november 30-án született Nagyváradon. Jogásznak tanult, de a jogi stúdiumokat hamar befejezte, majd elvégezte a Magyaróvári [ma Mosonmagyaróvár] Gazdasági Akadémiát. Végül mint a nagyapja, ő is orvosi diplomát szerzett. Harminc esztendős volt, amikor dr. Korányi Frigyestől átvette a nagykállói Szükségkórház irányítását, majd 20 évvel később már, mint a vármegye főorvosa érkezett Nyíregyházára. A csodadoktor hírében álló Jósa már Nagykállóban a régészet bűvkörébe került. 1868-ban báró Vécsey József főispánnal ásatásokat végeztek Geszteréd [település Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Debrecen és Nyíregyháza között] határában. 1906-ban nyugdíjba vonult Jósa, de továbbra is praktizált és régészkedett.

Az első világháború kitörését követően a nyíregyházi barakk kórházban [szükségkórház] is szolgálatot teljesített, amiért megkapta a Vöröskereszt II. osztályú Díszjelvényét. 1918. szeptember 6-án hunyt el. Egyszerű síremléke Nyíregyházán az Északi temetőben található. Halála után az általa alapított múzeum felvette nevét.

Krúdy talán azért nevezte „pajkos kurucnak” mert Jósa iparkodott beilleszkedni az akkori nemesség vidéki életébe, azonban a vadászat, a mulatozás egyáltalán nem vonzotta, nem tudta betölteni Jósa örökös mozgásra, tevékenységre beállított életét. Krúdy viszont jól ismerte a „…halálba hanyatló nyírségi dzsentri világot”. [A magyar irodalom története 1905-től napjainkig. Gondolat Kiadó Budapest, 1967.]

Jósa András írásaiból tudjuk, hogy 8 évig fel sem vette kórház-igazgatói fizetését. Ezt az összeget egy alorvos alkalmazására és a kórház műszereinek, berendezési tárgyainak beszerzésére fordította. Nem csoda tehát, ha Krúdy szerint „pajkos kuruc” volt.

Jósa András nagy volt mint ember, nagy volt, mint tudós régész, de legnagyobb volt, mint orvos.

„…Olyan orvos, olyan ember volt Jósa András, akire méltán büszke szűkebb pátriája, a Nyírség mellett az egész ország is.” Igaza volt Krúdynak, amikor ezt írta dr. Jósa Andrásról „No lám, nem mindig közepes a termés a Nyírben, nemcsak a szabolcsi krumpli és a piricsei árvalányhaj termése van biztosítva, hanem a jeles embereké is!” (Krúdy: Pókhálós palackok 1894-1908)