EMLÉKEIMBŐL: Nem múlhat feledésbe
- Írta: Agócs András
- Közzétéve Életmód
Mi is juthatna eszünkbe ilyenkor karácsony táján, mint amit talán hiányolhatunk a múltból. Ami már idejét múlta napjainkban. Sok minden megváltozott hosszú évek során.
Generációk rohamos haladással élték-élik meg világukat lassan feledve a multat. De sokaknak már csak az emlékezés maradt. Még többeknek talán hiányoznak dolgok. Olyan mind például az egykori „banya kemence.” Ám sokak már nem is hallottak róla, hogy mi is a „banya kemence.” Bár még itt-ott létezik egyik másik korszerűbb változata. De a kemencés sültek, főttek megrögzött imádóinál megtalálható még az udvarban a megrakott már úgynevezett „paraszt kemence.”
Ám lakásokban is, igaz nem sütés-főzés jelleggel, inkább már fűtés jelleggel a „víz tartályos kemence.” No attól azért esetenként ebben is megsülhet akár a karácsonyi pulyka is. Igazából a kemencés ételek közé sorolható az étvágygerjesztő vasfazekas szárma. Bár a csülkös bableves is, vagy épen kolbászos. De akár a savanyú káposzta füstölt oldalassal is az öntöttvasfazékban volt az igazi finomság. Ám nem volna talán helyen álló elfelejteni az igen bőséges disznótoros tepsiket sem. A hurka, kolbász friss karaj meg oldalas, esze, bőhagymás krumpli, pörkölt savanyú káposzta. Micsoda nyál összefutó eledelek ezek.
Még ha nem is említettük a makedón sóletet, vagy az igazi kemencés kalácsokat, réteseket. De mindenekelőtt a felejthetetlen frissen sült mindennapi kenyerünket nem feledhetjük említésre méltónak. Sajnos már a tanyavilágból is, (ami még itt-ott megmaradt belőle,) hiányoznak már a szárkúpok, rőzse kévék. Melyek tüzelőként sorakoztak valaha a kemence fűtésre.
Talán lassacskán elfogyóban van a korosztály, akik még emlékét őrizik a kemény nincstelen korszaknak. És ezt nem is lehet az emlékezetből törölni. De amint a körülmények megengedték, ünnepeinket az adottságok függvényében, illő módon megünnepeltük. Egyszer szűkösebb máskor talán bőségesebb körülmények között. Régen talán nem is lehetett másképen a karácsonyi ünnepeket elképzelni, mint bőséges hóval fehéren. Karácsony táján már vastag jégcsapokkal díszített ereszaljak csillogtak a házelején. A tetőt, udvart, utcát igencsak vastag hó takarta. A banya kemencék, ritkább esetben kályhák már bőségesen árasztották a meleget. És amint említettem sok esetben a kemence melegét kihasználva készültek az étkek.
Részemről ami erősen megmaradt emlékezetemben a karácsonyi ünnepekből igen csak nagypénteken kezdődött. Amig megsült a bodag a kemencében és kipattogott a kukorica a rostában, igencsak a padláson játszottam. Máskor talán nem, de ilyenkor rendszeresen, ha volt a nagykémény kölkében egy kevés kolbász. Bizony megloptam. Aztán csak vártam, hogy megérkezzen a jézuska. És igencsak az utcán játszottam amikor megérkezett. Nem volt az olyan bőségesen díszes. Egykevés szaloncukor, néhány ezüstpapírba dió csillogott, egy-két alma és sok havat pótló vatta. Néhány az édesanyám sütötte cérnára fűzőt gurábli, és a tetején a régi de még mindig csillogó díszes ruhájában az angyalka. A kriszkindli az ajándékót a reggeli órákba csempészte a karácsonyfa alá. Igencsak a legfiatalabbjait, vagyis az apróbb gyerekeket ajándékozta meg a kriszkindli.
A nagyobbjai és felnőttek, akik már esetleg bűnbe estek, nem érdemeltek ajándékot. De, ami számomra igazán jelentős volt. Aminek még talán ma is feltudom idézni szagát-ízét, az a kemencés vasfazékba főtt szárma. Imádtam. Édesanyám az éjféli miséről hazatérőknek tálalta fel a böjt utáni finomságot. És én ezt bizony kivártam. Nem tudtam addig elaludni. Ott toporogtam a kemence körül még megnem érkeztek az éjféli miséről. És amikor a kemencéből az asztalra került végre a bódító illatú szárma, már minden bánatos bánatom elszállót a feledésbe.
Bárhogyan volt is az évek során. Bármilyen szűkös volt a háborús idők alatt-után. Néha talán csodával határos módon, de a húsvéti sonka és a karácsonyi kemencés szárma, mindig kísérte az ünnepeket. Évek multán az emlékek talán lassan elfakulnak. Ám vannak, amelyek egész életünkre velünk maradnak. Olyanok, amit soha nem feledünk. Talán jó is, hogy ezek vannak. Valami éltető erővel tudnak táplálni elnyüstölt éveink során. Amikor az élet vizéből csak néhány maroknyival frissítjük tengődő napjainkat.
Helyi reklám!
FAHÁZ PRESSZÓ, GERGELYIUGORNYA
