Szivárvány az ablakban

Ma hajnalban olvastam az interneten arról a kezdeményezésről, hogy anyukák szivárványt rajzoltatnak a gyerekeikkel, amit aztán az ablakukba ragasztanak…

Ezzel fejezve ki köszönetüket és tiszteletüket azoknak, akik most a bajban is értünk dolgoznak. Egészségügyi dolgozók, boltosok, buszsofőrök és sokan mások az élet sok-sok területén…

A kiragasztott szivárvánnyal azt is jelezzük, hogy itt olyan kisgyerekek élnek elszigetelve a többiektől, akik igyekeznek vigyázni szeretteikre és a nagyvilágra. (Tudom, mi kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, mint aki például egy társasházi lakás sokadik emeletén él.

Ha az időjárás engedi játszhatunk az udvarunkon, vagy óriásiakat sétálhatunk anélkül, hogy bárkivel érintkeznénk.) Mégis összeszorul a szívem ha arra gondolok, hogy az elmúlt bő egy hétben hogyan változott meg az ő kis életük is… Hiányzik nekik az iskola, a barátok, a tanító nénik. A Nagypapàk, Mama nagyon... De… nagyon jó együtt, jó kicsit lelassulni, sokat játszani, még együtt tanulni is…

Szóval, mától a mi ablakunkban is kint van Zán Zorka és Zán Zalán szivárványa… üzenet két kisgyerektől: KÖSZÖNET, TISZTELET, mi itthon vagyunk, mi így segítünk...

A szivárványban az az egyik legszebb dolog, hogy akkor látod, amikor a vihar elvonul…