Tüzes nyílvesszővel gyújtották újra az ősi lángot Bereg szívében

Mi, magyarok lovasnemzet és íjfeszítő nép vagyunk, így aztán nem meglepő, hogy ma is számos remek sportlövő íjászunkkal dicsekedhetünk szerte a nagyvilágban.

A rekord diplomája került bemutatásra a V. Toldi Kupán Vásárosnaményban. A fotón Filep Sándor polgármester és jobbra Toldi Tamás szervező.

Közülük sok sportemberünket viszont még csak most fedezzük fel magunknak, talán mert eddig nem esett rájuk annyi reflektorfény, mint a legnagyobbakra, gondolunk például Kassai Lajos lovas íjászra vagy Mónus József ötszörös távlövő világbajnokra. Nemrég volt alkalmunk felfigyelni egy vásárosnaményi hagyományőrzőre, Toldi Tamásra, aki az idén új rekordot állított fel a csapatával

Toldi Tamás íjászt napokkal korábban egy fényképfelvételen mutattuk be olvasóinknak, de úgy gondoltuk, róla és egyesületének csúcskísérletéről többet is érdemes lenne megtudni. A Kelet Tüze Íjász Egyesület ugyanis az első, amelynek tagjai olyan nyílvesszővel állítottak be távolsági rekordot, amely az útját lángolva tette meg.

De ne szaladjunk előre, illő magáról az íjászról is ejtenünk néhány szót.

– Aki engem igazán beavatott az íjászatba – Balogh Árpádnak hívták, és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság környezetvédelmi szakembere volt –, sajnos már nincs közöttünk – kezdte mesélni a történetét beszélgetőpartnerünk.

– Persze hivatkozhattam volna családi indíttatásra is, hiszen édesapám és az öcsém ugyancsak szívesen íjászkodott, sőt édesanyámtól se volt soha idegen, hogy feszítsen az idegen. Tőlük ezt-azt ellesve botokból már gyerekként gyártottuk az egyszerű íjakat, de mindez akkor fordult igazán komolyra, amikor a haverok elcsábítottak a helyi Bereg Fiai Hagyományőrző Egyesületbe. Sajnos a munkám miatt nem igazán tudtam velük lépést tartani, így a végén kimaradtam, viszont az íjról ettől még később sem feledkeztem meg.

A „szerelem” akkor erősödött fel igazán, amikor 11 évvel ezelőtt végre megvehettem az első saját „fegyveremet”, ez egy Kovács Tamás készítette krími tatár íj, máig megvan.

– Addig az édesapám reflex vadászíjával gyakoroltam, illetve bemutatókon, versenyeken kölcsönkértem a barátaimét. Aztán a családban lassan körvonalazódni kezdett egy gondolat: alapíthatnánk mi magunk is egyesületet. Mivel a város mindig a segítségünkre volt, könyvelési szempontból nekik is egyszerűbb lett volna inkább egy szervezetet támogatni, mint magánszemélyeket.

Még be sem voltunk jegyezve, amikor meghívtak bennünket a Mobilitás Hetére, és mivel valamit írni kellett a plakátra, a lakóhelyünk és a tüzes próbálkozásaink nyomán 2018. szeptember 22-én kitaláltuk a Kelet Tüze Íjász Egyesület elnevezést. Sokan azt hiszik, a versenyeinket is magunkról neveztük el, holott csak egy komoly, történelmi erejű, hatásos ötletet akartunk. Ma már az ötödik Toldi Kupán is túl vagyunk – avatott be a történetébe Toldi Tamás.

– A III. Toldi Kupáról meséltem éppen a barátomnak – a Kraszna-hídról nyilaztunk távolabbi célokra vagy huszonketten –, amikor megkérdezte: …és tüzes vesszővel? Miért ne? – ültette fülünkbe a bogarat – folytatta.

Olvastunk róla valahol, hogy őseink is nyilaztak ilyennel, de még senki nem írta le, hogyan. Talán olyan nyílvég lehetett, mint egy horgász etetőkosara, amiben a vessző gyorsulásától izzott valami, és a becsapódáskor tüzet csinált.

– A problémával egy youtuber is foglalkozott, leszögezve, hogy nem lehet megcsinálni. A 100–200 kilométeres óránkénti induló sebességnél a mi vesszőink lángja is mindig elaludt, mígnem az öcsém a barátjával ­rájött a megoldásra. Ma már éppen ez a lényege a rekordnak: csak az a táv számít, amíg a vessző égve marad – ecsetelte az íjász. És bár a módszert ma már többen is ismerik, lapunknak mégsem akarta elárulni a titkát, mert nem szívesen vernék nagy dobra. Hadd övezze misztikus homály. Még a kazahok se hittek a szemüknek, amikor az egyik Írországban munkát vállaló egyesületi tagjuk megmutatta a róla készült videót. Pedig négyszer is újranézték.

A lövést mindenki elvé­gezte az idén február 22-én egy fémhegy nélküli favesszővel Mónus Józsefnek külön erre az alkalomra ajándékba adott, Árpád nevű íjával, és a legtávolabb érő vessző rekordja lett végül bejegyeztetve. A 110 méter, legalább 80 kilométeres óránkénti sebességű oldalszélben, meglehetősen komoly teljesítmény.

– Ezzel az íjjal többé senki nem lő, és a vesszőket is elégettük a rekordállítás után. Természetesen később megpróbáljuk tovább emelni a tétet, illetve várjuk azokat az íjászokat, akik hasonló feltételek mellett mindezt utánunk csinálják – tette magasra a lécet Toldi Tamás, aki reméli, hogy egyszer a két lánya is a kezébe veszi a magyarok ősi fegyverét.

szon.hu