Újévi gondolatok száztíz éve 1911. januárjából Fehérgyarmat hírlapjából
- Írta: Háromhatár
- Közzétéve Érdekességek
Ha visszatekintünk az elmúlt 1910- ik esztendőre, nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy ez az év nem tartozott a legrosszabbak küzé.
Ne értsenek félre benünket, szemben az emberek folytonos sopánkodásával nem akarunk mi dicshimnuszokat zengeni az elmúlt esztendőről, hanem rá akarunk mutatni arra, hogy a folytonosan sopánkodó, a rossz világ és a rossz idők miatt panaszkodó embereknek sincs igazuk.
Az idei termés, ha nem is volt olyan elsőrangú, mint a hivatalos becslések jelezték, mindenesetre közepeken jó volt és a gazdák reménységének egy részét be is váltotta. A gabonanemüek, első sorban a búza ára igen becsületes volt és az állat- tenyésztő gazdáknak felette kedvezett és kedvez még most is a nagy hus- drágaság, úgy hogy bízvást állíthatjuk, hogy az elmúlt esztendőben a magyar föld meghozta a maga gyümölcsét.
A kereskedelmi és ipari élet terén is általános föllendülés volt tapasztalható. Úgy a fővárosban, mint a vidéken kevesebb volt a csőd, mint a megelőző esztendőkben, számos gyár és más iparvállalat alakult, melyek a munkaalkalmakat szaporították. A magyar hitel a külföldön megerősödött, a minek bizonysága az a félmilliárdos kölcsön, amelyet a magyar állam köny- nyedén szerzett meg külföldön. Egyik alapvető oka ennek az, hogy politikai állapotaink némileg konszolidálódtak, megszűntek a válságok és a helyzet állandó jelleget öltött.
Az osztályharc, sajnos, nem pihent el az elmúlt esztendőben, de nem is hatott oly zavarólag a társadalmi békére, mint a megelőző években. Ez annak az energikus eljárásnak az e- redmónye, amellyel a hatóságok az izgató szocialista szervezetekkel szemben eljártak. Másrészt maguk a munkások is beleuntak a harcba, miután számos nagy sztrájkjuk csúfos bukással végződött. Ezek a bukott sztrájkok alapjában rendítették meg a szociáldemokrata pártot, a pártvezetőség belátta, hogy az osztályharc és osztály- gyűlölet folytonos szitásával csak önmagának és a pártnak árt és ezért most békésen meghúzza magát. Lehet, hogy csak addig, mig egy uj Kristóffy jön, erre azonban semmiféle kilátás nincsen.
A kivándorlás is megcsappant, ami részben annak az eredménye, hogy odaát Amerikában még egyre érezhető a pénzügyi válság hatása és számtalan gyár és bánya redukálta üzemét, úgy hogy a kivándorlók számára nem igen nyílnak az aranyvirágok.
Félelmetes vendégünk is volt az ősszel, a kolera. A tél hidege gátat vetett ugyan pusztításainak, de félő, hogy a tavasszal ujult erővel fog' feltámadni, ezért ajánlatos, hogy minden hatóság és minden ember a legmesz- szebbremenőleg tegye meg óvintézkedéseit a fenyegető ellenséggel szemben.
Amikor igen nagyjában jellemeztük az elmúlt esztendőt, ebből minden különös Optimismus nélkül következtethetünk a jővő évre.
Hogy az 1911. ne legyen rossz esztendő, annak az alapjai már meg vannak vetve és hacsak valami országos csapás, váratlan fölfordulás, vagy rossz termés nem huzza keresztül a számításokat, a magyar nép békességes gyarapodásban fogja megérni az 1912-ik esztendőt is.
A jövő természetesen Isten kezében van. Ebben bizik a gyarló ember, aki habár gyakran csalatkozik is, fohászával mégis a Mindenható felé fordul, aki soha nem hagyja el egészen azt, ki hitét és önbizalmát el nem veszíti.
