Múltat idéző dal nyomában - Hogyan született a „Gacsaj Pesta“ legenda?

Régen elfelejtett csárdái mulatós világa, soha nem igazolt, létező, vagy képzeletbeli hős távolba vesző alakját idézi a dal — Gacsaj Pestáról.

A szálkái öregek esküsznek rá. hogy még az ő gyermekkorukban, valamikor hetven-nyolcvan évvel ezelőtt friss, eleven, újkeletű volt a nóta; lányok és legények kipirulva énekelték:
„Mátészalka gyászba’ van, Mátészalka gyászba’ van, Gacsaj Pesta halva van, Gacsaj Pesta halva van...”

Ha egy mátészalkai valahol Zalaegerszeg, vagy Balassagyarmat környékén megfordul és ha véletlenül is elejti azt, hogy hova való, az ottaniak egész biztosan mosolyogva megkérdezik tőle, hogy gyászban van-e még Mátészalka...?

Gacsaj Pesta neve, állítólagos betyár mivolta és agyonveretése népdallá nemesedett. A mátészalkaiak magukénak vallják a népdalhőst, de a különböző szöveg és zene összehasonlítások azt bizonyítják, hogy maga a jelen pillanatban ismert szöveg és dallam nemcsak mátészalkai illetve szatmári specialitás hanem megtalálható az az ország több vidékének népdal illetve hagyomány kultúrájában, természetesen néha mái nevekkel és bizonyos zene eltéréssel. Egy dunántúli népdalban például többé-kevésbé ráismerhetünk a mátészalkai „eredetire”.

A történet pedig a következő: Feltevéseik szerint a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben történhetett az eset. Az akkori Mátészalka az országos átlaggal párhuzamban fejlődésnek indult. Nincs semmi bizonyítékunk arra, hogy már akkor fennállhatott az a bizonyos kocsma, amiről a hagyomány beszél, ahol is agyonverték hősünket. A mostani Lenin tér parkos részén közvetlenül a felszabadulás évéig volt egy épület, aminek a helyén, illetve az átalakított részén állt a „Felhágó”, a faluszéli kocsma. Még a század elején is csárdaként szerepelt, hírhedt volt a maga nemében, mert a jelentősebb megyei verekedések, késelések itt zajlottak le. A csárdának volt egy hatalmas mellékhelyisége, az úgynevezett „Szállás”, ahova a betévedt idegen, vagy az Ecsedi láp betyárja bekötötte a lovát.

Gacsaj Pesta állítólag hodászi illetőségű volt, szálkai lánynak udvarolt, Illetve udvarolt volna. Tudnunk kell azt, hogy már a legrégibb okiratokban szereplő „Nagy- vég” és „Cine-vég” legényei között nagy volt az ellentét, egyik utcából nem nagyon udvarolhatott a legény a másik utcába, nemhogy egyik faluból a másikba.

Innen származott a baj. Egy szép napon Gacsaj Pesta is szörnyű halálát lelte a Felhágóban.

Az esetnek persze híre ment, az emberek toldozták- foldozták, végül kikerekedett az általunk is ismert zenei, illetve szövegvariáns.

Nyéki Károly/Kelet-Magyarország, 1962. szeptember 14.