35 éve történt - A naményi Petrocelli-ház befejezésének története - 6 évig készült

A HELYBELIEK CSAK PETROCELLI-HÁZKÉNT EMLEGETIK. A SZÓBAN FORGÖ NÉGY LÉPCSŐHÁZAS ÉPÜLET MÉGIS INKÁBB AMA ÁLLATORVOSI LÓRA EMLÉKEZTET, AMELYEN MINDEN BETEGSÉGET — ESETÜNKBEN ÉPÍTŐIPARUNK SZÁMOS FOGYATÉKOSSÁGÁT — SZEMLÉLTETNI LEHET.

Az ÁFÉSZ logó már 35 éve bírja a falon! fotó: google

Csaknem tizenegy éve annak, hvgy Kelemenné Dúl Piroska befizetett 30 ezer forintot/egy Vásárosnamény központjában épülő szövetkezeti lakásra. Ez persze csak a kezdet volt, jelenleg 321 ezer forintnál tartanak, továbbá tartoznak az OTP-nek majdnem 300 ezerrel, aminek a törlesztését (havi 1060 forintos részletekben) egy évvel ezelőtt meg is kellett kezdeni.

 De a lakásba még mindig nem tudtak beköltözni.
Nem volt mire várni. A városban tanítok, de kint lakunk Gergelyiugornyán, a szüleimmel és a húgom családjával egy fedél alatt. Képzelheti, mit jelent innen reggelenként begyalogolni a gyerekkel a bölcsődébe, aztán onnan az iskolába, tanítás után pedig mindez fordítva. De győződjön meg róla a saját szemével, hogy néz ki a mi lakásunk.
Aki csak tehette, már beköltözött az épületbe, nem volt mire várniuk.

Kelemenéknél és az alattuk lévő két lakásban azonban a kéményeket ki kellett bontani, majd újrarakni, mert a fűtésnél visszaszivárgott a gáz...

— Ehhez persze le kellett szedni a csempét is. Le is szedték, de vissza is ugyanazt rakták, akár törött volt, akár nem. Most kezdhetjük elölről az egészet.

A fürdőszoba enélkül is st-, ralmas állapotban van. Bokáig gázolunk a törmelékben, amivel tele a kád és a mosdókagyló is. A tusoló hiányzik, a falon futó gázvezeték testetlen, csakúgy, mint a bejárati ajtó. A kisszoba ablakát egyáltalán nem lehet bezárni, a párkányt borító lemez a kezemben marad, amint hozzányúlok.

Két hónap helyett egy év — A kis műhelyeket, üzlethelyiségeket nem számítva 276 lakás van a mi kezelésünkben, de együttvéve sincs velük annyi baj, mint volt ezzel a harminclakásos épülettel — mondja Kiss Gusztáv, a vásárosnaményi Rákóczi Lakásszövetkezet elnöke. — Hat évvel ezelőtt kezdődött meg az építkezés, de itt megfordult annyi kivitelező, hogy hirtelen össze se tudom magának számolni. Na, fellélegeztünk, amikor 1985 tavaszán a cigándi Egyesült Tsz kisvárdai építőipari ágazata elvállalta, hogy elvégzi a még hátralévő munkát. Azt mondták, két hónap alatt megeszik az egészet — hát több mint egy év lett belőle . . .

Két lépcsőházba az idén tavasszal költözhettek be a lakók, a másik kettő műszaki átadására viszont — többszöri sikertelen kísérletet követően^— csak október 28-án került sor, de olyan hiánylistával ...

— A hiánypótlást november 15-i határidővel vállalták, de ebből semmi sem lett — összesen egy kőműves és egy segédmunkás jelent meg valamelyik nap, de azok sem csináltak semmit. A korábbiak ismeretében erre számítani is lehetett, mert példátlan tr ehány Ságokat tapasztaltunk. Ügy képzelje el, hogy az itt dolgozó 25—30 ember nagyobbik része már délelőtt leitta magát, volt, hogy a rendőrséget is ki kellett hívni, mert összeverekedtek.

Közben nem egy család albérletben várta — immár évek óta —, hogy végre elkészüljön a ház.
Itt az ideje, hogy közreadjuk az építkezés hiteles, de szerfölött rövidre fogott történetét. A részletekre már csak azért sem térhetünk ki, mert a hat év alatt 15 vállalat, szövetkezet, továbbá 8 kisiparos jelent meg a színen, majd távozott onnan, nem számítva az ő megbízásuk alapján közreműködő alvállalkozókat, géemkákat — velük akár harmincig is számolhatnánk, hogy a sor végére érjünk.

Kivitelezők körtánca így tehát csak a lényegét közöljük mindannak, amit a lebonyolítást végző Szövetkezeti Tervező, Kivitelező és Üzemszervezési Vállalat csoportvezetőjétől, Hanusi Jánostól (az építkezés egyik műszaki ellenőrétől) megtudtunk.

— Eredetileg a mátészalkai TÖVÁLL lett volna a generálkivitelező, de a terv késése miatt ők már nem tudták elvállalni a munkát. 1981-ben a SZÁÉV elvégezte az alapozás egy részét, lerakták a cölöpöket. A továbbiakra ők sem akartak vállalkozni. Végül 1982-re mégis teljesen befejezték az alapozást. A mátészalkaiak nyomába a nyíregyházi MEZÉP lépett, de hamarosan ők is nemet mondtak. Aztán csak ráálltak, hogy elkészítik a falszerkezetet és a födémet, a Kisvárdai Építőipari Szövetkezettel pedig megállapodtunk a belső szakszerelőipari munkák elvégzésében. 1983 márciusában azonban elkezdődött a csúszás. Egyszerre több kivitelező is dolgozott az építkezésen, emiatt egymást hátráltatva, késleltetve.

Időközben kisiparosok is csatlakoztak, mert nem volt, aki felhúzza a válaszfalakat, elvégezze a festést, mázolást, üvegezést... Dolgozott itt egy időben az ÉPSZER is, a gázt a TIGAZ kötötte be. De a szakipari munkák egy része így is elmaradt, mert az 1984-es áremelkedést követően a kivitelezők az eredeti összegért már nem vállalták a befejezést. Persze volt, amit elvégeztek, de drágábban — egy két és félszobás lakás végül 67 ezer forinttal került többe a tervezettnél. Szóval 1985-ben ott tartottunk, hogy hiába jártuk be az egész megyét, kerestünk meg 14 céget, a továbbiakra nem akadt vállalkozó — Vásárosnaményban már korábban is hiába próbálkoztunk, a számos kivitelező közül csak két kisiparos volt helybeli.

— Ekkor, 1985 tavaszán találtak rá a cigándi Egyesült Tsz építőipari ágazatára, s maguk úgy gondolták, megfogták az isten lábát...

— Így, ahogy tetszik mondani. Mindent elvállaltak. Amilyen lendülettel nekifogtak, úgy nézett ki, meg is lesz. Augusztus 15-ével ígérték az átadást. Nem így történt. A szeptember 3-án (!) részünkre megküldött költségvetésben már október 30-i határidő szerepel, amit egy év múlva, 1986. október 28-ra teljesítenek is.

A többit már ismerjük. A lakókkal kötött szerződés szerint egyébként két évvel ezelőtt kellett volna átadni a lakásokat.

A további teendőket fontolgatjuk a MÉSZÖV Lalkás- szövetkezeti Titkárságának vezetőjével, Bojtos Istvánnal.

— Arra most már végképp nem lehet számítani, hogy a cigándíak elvégzik a hiánypótlást. Annál kevésbé, mert az ágazatot éppen a napokban szanálják. Azt látjuk a legcélszerűbbnek, ha a lakók elvégzik, vagy elvégezteti a még hátralévő munkákat, aminek az ellenértékét megtérítjük. Amit pedig a lakók nem tudnak megcsinálni, mint például az építkezés környékének rendezése, azt a naményi költségvetési üzem fogja elvégezni. A késedelmi kötbért, az értékcsökkenést mindenképpen érvényesíteni fogjuk a cigándiakkal szemben, a vállalkozói díj jelentős részét is visszatartottuk. Várhatóan perre visszük az ügyet.

— Véleménye szerint mi az oka, hogy ez a 30 lakás ilyen nehezen — hat év alatt! — és ilyen rossz minőségben épült fel?

— Nézze, itt foghíjat kellett beépíteni, ráadásul téglából. Ez pedig nem kifizetődő az egyébként is szakemberhiánnyal küzdő vállalatoknak, akik tehát ragaszkodnának a korszerű, de az építtetőknek drága házgyári technológiához. Maximált árak mellett a vállalatnak még így sem jó üzlet a lakásépítés, jóllehet 14—15 ezer forintot azért elkérhetnek négyzetméterenként.

Az építtetőnek különben sem áll módjában válogatni — szorult helyzetben lévén meg kell alkudnia a drága vagy rossz minőségű (esetleg a kettő együtt!) munkával is, mert a feltételeket ma is a kivitelező szabja.

A hagyományos technológiával készült naményi lakások egyébként valóban nem voltak drágák, még 11 ezer forint sincs egy négyzet- méter. A lakók mégis úgy érzik, az elfogadható ár elég sokba került nekik.

Gönczi Mária

Kelet-Magyarország, 1986. november 29.