Csempészek titkai - A “Szatmár és Bereg“ eredeti riportja 1926-ból

Bármilyen szigorúak a vámtilalmak, bármennyire őrzik a vámőrök a vámhatárokat, a csempészek ravaszsága sokszor kifog minden ellenőrzésen.

A cseh-szlovák határon egy egész csempész múzeumot állíthattak volna már össze azokból a leleplezett csempészeszközökből, amelyeket a megcsípett, tetten ért csempészektől elkoboztak.

Néhány érdekesebb esetnél szemtanúja voltam a leleplezésnek magam is; ezeket igyekezni fogok a „Szatmár és Bereg“ olvasó közönsége szántára hűen leírni:

Nemrégen a vasúton, egy ur kíséretében egy határszéli vasútállomásra egy uj zongora érkezett, amely kívülről egészen rendes zongorának látszott és valóban nem volt rajta semmi gyanús. A vámőr, — amikor egy hatalmas ládában a zongorát a vasúti teherkocsiból kiszállították — csak ránézett a zongorára és rendben találta a dolgot. inkább szórakozottságból, mint gyanúból leütött egy billentyűt és csak akkor ámult el, amikor a zongora nem adott hangot!

Persze rögtön megvizsgálták most már a zongorát és kiderült, hogy biz az csak kívülről zongora, belül egyszerű láda az egész, amelynek rekeszeiben drága selymek és szövetek húzódtak meg. Mindezekre a holmikra óriási a behozatali vám és ezért igyekeznek becsempészni őket a vámilletékek lerovása nélkül. Leggyakoribbak persze az olyan útiládák, amelyeknek nemcsak a feneke kettős, hanem még az oldalfalaik és rekeszeik is mind kettős falúak és a két fal közé sok drága holmi elfér.

Egy-egy Cseh-Szlovákia felől szállított kocsirakomány faforgácsról is kiderült már, hogy nem fenékig tejföl, azaz, hogy faforgács, ami bennük van, hanem csempészett árut rejt a forgács közepe.

Egy női nyári felöltő bélése közepette egy 5,000000 korona értékű „Gobelin“ képet találtak. Egy festménynek a kerete belül üres volt és arany-gyűrűk rejtőztek az üres lécecskékben.

Egész láda vajjal volt tele. A vámőrök bizony belefúrtak alaposan és íme, csempészett áruk voltak a vaj közepében.

Egy rugós bőrülés rugói között textil árut találtak a vámőrök. Egy kis éjjeli szekrénynek, az oldalfalai voltak kettősek és árut rejtettek.

A legfantasztikusabb dolog volt azonban a szeszes kannák leleplezése. Egész kocsirakománnyal szállítottak messze az ország belsejéből Cseh-Szlovákia felé szeszes kannákat — állítólag szesszel megtöltve. Bármelyik kannát próbálták is meg a vámőrök csakugyan szesz jött belőle, ha önteni próbálták. Egyszer azonban az egyek vámőr mégis úgy találta, hogy felette nehéz ez a szeszes kanna. Szétbontott tehát egyet és akkor kiderült a meglepően ügyes ötlet; A bádogkanna kettős volt. A nyílástól egy kis cső húzódott a fenékig és ebben a csőben csakugyan szesz volt. De a cső körül .a vaskos bádogkanna belseje különálló edény volt, amely nem szesszel volt tele, hanem drága „Hollandi kakaóval“! Persze, ha egy kannából kihúzták a dugót és öntötték belőle a szeszt, hát a szesz jött a csőnél és a vámőr megnyugodott, Szesz volt a kannában 1 Hosszú ideig folytathatták a ravasz csempészek ezt az Ügyes manővert, amíg végre véletlenül rajta vesztettek. De addigra nagy összegeket nyertek persze a kakaócsempészésen.

A legravaszabb eset azonban, amellyel a vámőröknek dolguk volt, egy galiciáner zsidó ember esete volt. Kocsin érkezett az egyik kis határ-állomásra és 10 kg. só volt nála. Amikor elkobozták tőle és megkérdezték, hogy van e nála még valami, a legegyszerűbb naivitással adta elő, hogy nincs semmi!!... Egészen nyilvánvaló volt, hogy a jámbor zsidónak sejtelme sem volt arról, hogy a só behozatala éppen olyan tilos, mint az ópiumé. A vámőrök természetesen mulattak a derék galiciáneren és éppen tovább akarták engedni, amikor az egyik élesebb szemű vámőrnek feltűnt, hogy milyen érdekes téli mellénye van a jámbor zsidónak. Feltűnően csíkos szvetter volt ez a mellényféle ruhadarab, amelyet felső kabátja alatt viselt és kis, ezüst gombocskák fénylettek a mellényén. Nyíltan viselte, nem titkolta, igazán nem volt gyanús. De a vámőr már mindenben gyanakszik és fölös óvatosságból megtapogatta a szép ruhadarabot. Hát minden esik egy-egy zsebet takart, amelyekben aranyórák, gyémánt gyűrűk, láncok voltak szépen elpakolva.

A jámbor zsidó a legügyesebb csempészek egyike volt, aki csak azért hozta magával a sót, hogy tudatlanságával ártatlanságát kiemelje. Egy ilyen tudatlan zsidóra, Galicia egyszerű gyermekére, aki azt se tudja, hogy a sót nem szabad — engedély nélkül Magyarországba — behozni és meg se kíséreli, hogy azt elrejtse, csakugyan alig lehetett gyanakodni és éppen ezért bátran remélhette, hogy sikerül becsempésznie a drágaságokat, amelyek között százezreket érő gyémánt gyűrű kövek is voltak.

Kovács Gyula/Szatmár és Bereg, 1926. április 3.