Ki nyomott fel vámos úr?

Ki nyomott fel vámos úr? Gyakran elhangzott ez a kérdés, amikor az illető autójából pakoltuk ki a cigarettát, vagy más egyéb elrejtett (régi szóval élve 2004-ig) „vámköteles árut”.

Már több mint tíz éve, hogy nem volt rajtam egyenruha, életem ezen szürke mundérban töltött huszonpár éve már csak az emlékeimben maradt fent, de azok még elég élesen.

A mai napon került fel egy cikk, egy cigarettafogásról szólt még az ukrán oldalon, aminek a lényege nem maga az, hogy megbukott egy csempészési kísérlet, hanem hogy a Facebook hozzászólások alapján emberek jelentős többsége meg van győződve arról, hogy csakis bejelentés (feljelentés) alapján történhetett a cigarettafogás.

Nem tudni mi történt, ezért ezzel a dologgal most nem foglalkoznék, inkább azzal, hogyan történtek ezek a csempészbukások, és ezt most „szigorúan csak” a vámos oldaláról írom le!

Az írás első mondatában van a lényeg, ha valaki megbukik csempészáruval, általában nem a saját felelőségét, hibáját  keresi, hanem meg van győződve arról hogy őt biztos egy rosszakarója jelentette be. Lehet hogy szerinte a világ legjobb rejtekhelye az, amit ő az autójában kiagyalt, de volt valaki, aki rájött a turpisságra … na ez volt a vámos.

A vámosoknak egyebek mellett ez a dolga, hogy megkeressék az elrejtett árukat, akár egy táska alján lapulnak, vagy éppen egy átalakított autóban. Teszik ezt az évek során  felgyülemlett tapasztalattal, megfigyelőképességgel,  vagy a mázli faktor segítségével (ami a csempésznek éppen pech).

Ami igazán fontos, az elfogások jelentős része, közel 100%-a nem bejelentés vagy feljelentés alapján történt. Valójában ez annyira hihetetlen, hogy az emberek, még maguk a csempészek is úgy gondolták, biztos valaki feljelentette őket. Ilyenkor jött a kérdés:  „Ki nyomott fel vámos úr?”.

Az bizony nem érdekelte, hogy látszottak a friss szerelési nyomok a küszöbnél, hogy a megütött üzemanyagtank puffant és nem kongott, hogy a hátsó ülés és a csomagtartó hátfala között tíz centis hely lett kialakítva, és azt kiszúrta a vámos. Akkor is valaki őt felnyomta!

A vámos a határátkelőhelyen mindig anomáliát keres, egy olyan valamit, ami nem illik az utazás körülményeihez. Ez lehet akár az utazó viselkedése, vagy éppen az előző bekezdésben említett dolgok.

Egy ilyen történet az a család, aki szeptember végén utazott lakóbusszal a Balatonhoz nyaralni (első anomália).  Két vámos vizsgálta a lakóbuszt, amelynek a hátuljára még egy tárolódoboz is fel volt erősítve. Egyikük belül volt megmérte az oldalfal ablaka és a hátfal közötti különbséget, ez kb. 20 cm. volt, míg a külső mérés 50-60 cm lehetett. (második anomália) A lakóbusz hátfala be volt duplázva, a duplafal mögül 700 karton cigaretta került elő. Ha a vámosok nem mérik le ezt a két távolságot, várhatóan elcsúszott volna ez a csempészszállítmány, hiszen olyan gyönyörűen elkészítették a rejtekhelyet, hogy csak a hátfalba befúrva jöttek rá, hogy cigaretta van benne. Ezután már csak a bejáratot kellett megtalálni, leszerelni hátulról a doboz, és a meglátni a pakolási helyet, a lakóbusz eredeti ablakát.

Na de térjünk vissza az eredeti témánkra, a feljelentésekre. Rengeteg feljelentés érkezett, amelynek a nagy része, majdnem száz százaléka hamis információ volt. Nem, nem a vámhivatalba, a határra érkeztek a feljelentések, hanem vagy az országos parancsnokságra, vagy a megyei ügyeletre, akik automatikusan parancsba kiadták, melyik autót kell tüzetesebben megvizsgálni. Hiába tudtuk, hogy úgy sem lesz benne semmi, akkor is meg kellett vizsgálni (csúnyán fogalmazva szét kellett szedni) így az adott szolgálatból kiesett egy ember. Könnyebb átjutási lehetősége volt így a valódi csempészeknek, akik között vélhetően ott volt a bejelentő is!

Akkor és most is az a véleményem (amit nyugaton előszeretettel alkalmaztak) a névtelen bejelentésnek kukában a helye.

Befejezésül ismét egy történet, amely bizonyítja a közmondást: Addig jár a korsó a kútra …

Még a képcsöves televíziók korszakában történt, egy  TV szerelő minden nap kijárt Ukrajnába, elmondása szerint a kinti klienseihez és mindig vitt magával 2-3 televízió képcsövet. Kb. 2-3 hónapig volt aktív, már a sokadik körét tette meg, amikor belépéskor beleakadt egy érdeklődő vámosba, aki tüzetesebben is megvizsgálta ezeket a képcsöveket. Kiderült hogy az elméletileg megbonthatatlan képcsöveket megbuherálták, a katódsugárcső leszedhető volt, és azon keresztül a képcsövek tele voltak pakolva cigarettával. A képcső ernyő része zöldre le volt festve, így még ott sem látszott a turpisság.

A legegyszerűbb megoldás keresni a „bűnöst” a feljelentgetőt, de ne feledjük, a vámos vagy a határrendőr nem azért van a határon, hogy várja a feljelentők leveleit, telefonos hívásait és az alapján elkapja a csempészeket. A határátkelőkön a csempész elfogások közel  100%-a az évek alatt felgyűlt tapasztalat, megérzés és persze a szerencsének köszönhető, és nem a feljelentő leveleknek, telefonhívásoknak.

A csempésznek az a dolga, hogy elrejtse az árut, a vámosnak pedig hogy megtalálja, ennyire egyszerű. Legalább is a Vám-és Pénzügyőrségnél még így működött, de gondolom a NAV-nál is ugyanez maradt!