Az 1948-as tiszai szilveszteri árvíz (egykori filmhíradóval)

Amikor több mint 70 esztendővel ezelőtt az ország közvéleményének figyelme Szilveszter – s Petőfi Sándor születésnapjának kapcsán a kiskőrösi szülőház – felé fordult, mintha a nagy költő Tiszáról írott félelmetes sorai elevenedtek volna meg a Felső-Tisza népének életében.

A hirtelen jött tiszai árvíz még a határon túl átszakította a folyó bal parti gátját, és a kitört víz, meghágva és átszakítva az országhatáron lévő Batár-patak töltését, december 31-én hajnalban elöntötte a Tisza-Túr közét. Ez azonban még csak az előjátéka volt a további órákban-napokban kiteljesedő árvízi katasztrófának.

Mátészalkán, az akkori szatmári megyeközpontban, a háború utáni első szilveszteri báli mulatságra készülődtek a fiatalok, amikor a rossz hír megérkezett. Némi huzavona után megtartották ugyan a bált, de a teljes bevételt felajánlották az árvízkárosultaknak.

Noha a töltés az országhatár felett, a bal parton már december 30-án átszakadt, s hatalmas területeket öntött el a víz, az áradás tovább folytatódott. Tiszabecsnél, az első töltésszakadást követően még további mintegy 18 órán át intenzíven áradt a folyó, és csak december 31-én 23-24 órakor tetőzött. A kialakult vízszintek Tiszabecsnél 65 cm-rel, Tivadarnál 60 cm-rel haladták meg az addig észlelt maximumokat. Ezt követően szilveszter éjszakáján a víz több helyen is átszakította a jobb parti tiszai töltést Tivadar fölött, elöntve a beregi öblözetet. Négy árhullám vonult le egymást követően, és az átszakadt töltések elhúzódó helyreállítása miatt az újabb és újabb árhullámok ismét kiöntöttek – hatalmas pusztítást okozva. Magyarországon az árvíznek három halálos áldozata is volt. Az árvízi elöntéssel érintett 255 km²-nyi területen a 4500 ház több mint 20 százaléka összedőlt vagy lakhatatlanná vált.

Szinte hihetetlen, de már harmadnap a helyszínen voltak – a Nemzeti Segély és a Vöröskereszt képviselőin kívül – a svájci Vöröskereszt, az UNICEF, a Redda Barnen Egyesület, a kvéker segélyszervezet és más külföldi egyesületek élelmiszer- és ruhanemű-segélycsomagjai.

Az 1947-48-as szilveszteri árhullám és árvízkatasztrófa emléke úgy él a köztudatban, hogy a tivadari gátszakadást háborús károk és jégtorlasz okozta. Egyik sem igaz: ilyen okok nem játszottak szerepet. A legfontosabb ok a rendkívüli időjárási viszonyokban és az időjárási tényezőknek a Felső-Tiszán addig soha elő nem fordult találkozásában keresendő. A katasztrófában az is szerepet játszott, hogy – noha már 1940-ben megkezdték a Tiszabecs feletti öblözeteket védő töltések építését – a háború miatt nem folytatták a lejjebb csatlakozó folyószakasz töltéseinek megerősítését. Az 1947-48. évi árvizet a Felső-Tiszán a továbbiakban mértékadó árvíznek tekintették.

Ez volt a század addigi egyetlen, töltésszakadásokkal járó árvize a Tisza magyarországi területén, de bekövetkezésének nemcsak természeti, hanem társadalmi-politikai előzményei, illetve következményei is voltak.

forrás: tivadar.hu