Penyigéig jutott el a kömörői béka

Az ősz a betakarítás, a télre való felkészülés időszaka. Ilyenkor történik az egész évi munka gyümölcsének begyűjtése, feldolgozása. Megyénkben az alma a meghatározó, a fő érték - írta meg a Kelet Magyarország a 2002. november 11-i számában

A penyigei vasútállomás rakodó rámpája raktárhelyiséggel. Eredeti fotó: Cseke Zoltán/vasutallomasok.hu

- De ez idő tájt szedjük le a babot is, amely az egyik igen jó táplálékunk - mondja Kaszap Ferenc Nagykállóból. - A nagyvilágban a táplálkozási szokások, a felhasznált alapanyagok sokrétűek, változatosak. Ehhez kötődik egy emlékem.

A hatvanas években Szatmárban egy kis kiegészítő kereseti forrás volt, hogy sokan, mint mi is, Kömörő környékén a franciáknak gyűjtöttük és fogtunk be éticsigákat és kecskebékákat. Ez a terület itt nagyon alkalmas: a réteken, a ligetes tájakon, folyók - például a Túr - partján eredményes volt a vadászat. Vödörszámra szedtük a csigákat, a békákat. Ekkor még a fő szállítójármű a vonat volt, erre adtuk fel az összeszedett nyalánkságokat. A szerelvényekből naponta csak kettő-három járt, így ilyenkor sokan összejöttek, akik utazni akartak valahova. 

- Penyigén az állomásfőnök volt a begyűjtő, neki is jól jöttek a pluszforintok. Hasonlóan az "Indul a bakterház" bakteréhez, aki tehenek tartásával jutott pénzhez, és Szabóként szerepel Rideg Sándor regényében. Mikor megtelt egy fél vagonnyi láda, felrakták a vonatra.

Egyszer szintén számosan várakoztunk az állomáson a feltornyozott ládák között, amikor az egyikből - amely nem jól volt lezárva - hirtelen vagy háromszáz béka ugrált ki. A leányok, asszonyok visongatva szaladtak szerteszéjjel. Az állomásfőnök pedig kétségbeesetten, de reménytelenül eredt a békák nyomába. El-elkapott egy- egyet, a többi szanaszét pattogott, jelentős kárt okozva. Hát, van, ahol szeretik az ilyen nyálkás jószágokat, de én már csak maradok a jó káposztás bablevesnél, púposan adagolva a tányérba, friss, foszlós kenyérrel fogyasztva.

szon.hu