Már csak a nevében kőhíd Vámosatya egykori vámszedő helye

A ma Vámosatyán élők körül-belül annyit tudnak róla, hogy a templom melletti kiszáradt holtágon állt régen a vámos ház. A rajta átvivő útnak ma is kőhíd a neve. A vámosatyai kőhíd emlékét így ma már csak az egykori helyének a neve őrzi. Források híján csak következtetések segítségével járom körbe a híd történetét.

Azt például tudjuk, hogy Beregben a hídépítésnek régi hagyományai voltak. Az egyszerű szerkezetű hidak kezdetben fából készültek, ám a fahidak anyaga nem időálló, így létezésükre csak írásos emlékekből, oklevelekből és más okiratokból lehet következtetni. A ma is álló legrégebbi hidak kőből, kisebb részben téglából épült boltozatok. A mai Bereget is egy híd köti össze a trianoni Magyarországgal, a Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd, amit ma a Bereg kapujának is neveznek.

A Tisza és az országhatár közé szorult Vámosatyának is voltak hidjai, bár ezekből ma már semmi sem látszik. Csak egy útszakasz neve utal arra, hol állhatott valaha a vámszedés helyét meghatározó híd. Érdekes, hogy az egykori fahidakról több információt is találunk a korabeli katonai térképeken, de az 1875-ben épült kőhídról szinte semmit nem tudunk, mindössze a 3. katonai felmérés térképén látszik a kőhíd térképjele a mai helyén. Arra vonatkozóan sem találtam megbízható forrást, hogy a híd 1875-ben épült volna. Mivel ez a dátum maradt meg a népi emlékezetben és az ekkor készült tanulmányok, dolgozatok is ezt erősítik, én is ebből indulok ki.

A vámosatyai árpád kori, ma református templom melletti kiszáradt holtágon állott annak idején a vámos ház, ma is Kőhíd a neve a rajta átvivő útnak. Ezen kívül semmi közelebbi információt nem találunk a kőhídról. Az 1782 és 85 között készült első katonai felmérésen még csak jelezve vannak a hidak, nem állapítható meg azok pontos helye. A községen belül az utak sincsenek pontosan jelölve, így nem állapítható meg az sem, hogy a templomot jobbról vagy balról kerülte meg az út.

Az 1819-1869 között készült második katonai felmérésen Vámosatya átkelőhelyeiként még fahidakat jelöltek. A fő közlekedési út a templomot bal felől kerülte meg, mert a templomtól délre és keletre lévő telek Péchy Pál járási főszolgabíró tulajdona volt, ezeket tőle elvenni, kisajátítani nem lehetett, csak megvásárolni, ha hajlandó lett volna eladni. Erre meg a falunak pénze akkoriban nemigen volt. Így az út a templomot nyugatról kerülte meg, gyakran zavarva az áhítatot.

Az 1869-1887 közötti időben készült harmadik katonai felmérés az első, amin már a kőhidat ábrázoló jel látható, közvetlenül a templom jele alatt. Az út ekkor már a templomot kelet felől kerülte meg. Tehát ezek szerint a „kőhíd” épülhetett akár 1875-ben is. Péchy Pál sem élt már akkor. Nagy Iván „Magyarország családai” című munkájának kilencedik kötetében olvashatjuk, hogy a Nyírmadán lakó Péchy László Szabolcs vármegyei alispán gyermeke volt a Vámosatyán lakó Péchy Pál, aki gyermektelenül hunyt el, sajnos nem tudjuk mikor. Élt még egy Péchy Pál Vámosatyán, aki 1833-48-ig volt Bereg vármegye másod alispánja, ám 1848-ban gyermektelenül hunyt el, így testvérének, Lászlónak a fia, Pál örökölte a vámosatyai birtokait.

A kőhíd esetében a boltozat képezi a híd főtartóját és egyúttal a rajta nyugvó ráfalazás és feltöltés közvetítésével ez hordja a hídpályát is. A boltozat alakját illetőleg a kőhídnál legszokásosabb a teljes félkörű, vagy a körszelet alakú boltozat, de alkalmazták ezenkívül a csúcsíves boltozatokat is.

Nem tudjuk, hogy a vámosatyai híd boltozata csúcsíves vagy boltíves volt-e? Mivel egy kis faluról volt szó, kevés pénzügyi forrással, ezért nem hídépítési szakember tervezte és építette azt. Az 1875-ben épült vámosatyai kőhíd, amit helyi kőművesek építettek, csúcsíves boltozatú lehetett.

Nem valószínű, hogy a híd építéséhez szükséges kövekért akár Tarpára, akár Mezőkaszonyba mentek volna, amikor a várat kőbányának használták.

A vámosatyai „kőhíd” építése valószínűleg összefügg a korabeli nagy árvizek elleni védelemmel. Röviden tekintsük át azokat az intézkedéseket, amelyeket a nagy árvizek elkerülése érdekében tettek eleink a 19. század második felében, abban az időben, amikor a faluban a „kőhíd” épült.

Mivel a hídnak ma már nyoma sincs, így csak következtethetünk, hogy a hidat ugyanabból a jól megmunkálható szürkésfehér színű riolit tufából építették, mint a Büdy-várat. Ez a kőzet igen jó minőségű építési kőanyag, olyannyira, hogy ilyen kőből építették például a Hortobágyi hidat is. Ez a helyi kőanyag minden bizonnyal a közeli Büdy-vár, elbontásából származott. Innen szállították el, majd a helyszínen kiválogatták és beépítették.

Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográfiája I. kötetében Bereg vármegye hídjairól az alábbi olvasható: „A félreeső völgyekben nálunk a hidak még nem divatosak, … Rendes kőhidak csak a postaúton vannak.”

A Postakocsi nem mehetett a régi rozoga fahidon és nagy sárban ezért épülhetett a kőhid. és szolgált annak elbontásáig. Amennyiben elfogadjuk, hogy a vámosatyai „kőhíd” 1875-ben épült, akkor arra már forrás is akad, hogy mikor vetődhetett fel a híd elbontásának a gondolata.

1940. március 1. Vásárosnaményban Kiss István igazgató-főmérnök jelentette Gulácsy István miniszeri biztosnak:

„… Csatornahálózatunkból a következő csatornák kibővítése lenne kivánatos:….a vámosatyai 36.sz. a tákosi-jándi 2 sz. tákosi 20 sz. csatornák.”

Mivel a Vámosatya területén lévő pangó állóvizet a Gelénesi-csatorna segítségével végül lecsapolták, nem volt szükség a kőhíd fenntartására, elegendő volt az új út alatt egy kis áteresz építése, aminek nem voltak karbantartási költségei. Az új út a templomot immáron jobbról kerülhette meg, mert Péchy Pál birtokai nem akadályozták az út építését. A kőhidat elbontották, a kő anyaga valószínület az új út alapjába került. Így volt, nem így volt, az már mindegy is. Mindenesetre a kőhíd neve Vámosatyán a mai napig fennmaradt.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

Szabó József János hadtörténész

A cikk Vámosatya Község Önkormányzata és Szász József polgármester támogtásával jöhetett létre!