Bereg vármegyei bel-és árvízmentesítés a 19. században

1899. február 16-án hozták létre az Országos Vízépítészeti Igazgatóságot ami a dunai és tiszai vízi munkálatok ellenőrzésére, a vízellátási teendők ellátására jött létre. A Duna és a Tisza kora tavaszi áradásai gyakran esnek egybe, ilyenkor a Tisza vize nem tud belefolyni a Dunába, és erősen megduzzad.

Ez a Tisza egész térségében nagy árvizeket okozott. Ebből az alkalomból tekintjük át Bereg vármegye és benne Vámosatya község vízszabályozásának 19. századi történetét.

Bereg megye lakosságnak a 19. századig nagy gondot okozott a hegyekből gyorsan leérkező víz, amely az alsó beregi részeken lelassult. Itt a folyók lassú folyás miatt partokat szaggattak, mocsarakat tápláltak és szemben lévő vízpartokat töltöttek fel. Ebből adódóan Bereg megyének több konfliktusa volt a szomszédos megyékkel, főleg Szatmárral, mert a magasabban fekvő Bereg apró gátjaival át tudta terelni a Tisza áradásait Szatmár falvaira.

A szabályozásban kiemelkedő szerepet játszó Széchenyi István a vízi munkák megszervezésénél tudta, hogy a Tisza-völgy rendezését az állami támogatás mellett magántársaságok szervezésével és egységes társulatba tömörítésével lehet végrehajtani. Széchenyi 1845. szeptember 27-én szervező körútra indult, amelynek célja a Tisza-völgyi társulatok megalakítása volt. Ung, Bereg és Szabolcs megyék küldötteivel szeptember 30-án, Sátoraljaújhelyen tárgyalt.

1846. január 19-én tartották Pesten az első ülést, ahol hivatalosan is megalakult a Tiszavölgyi Társulat azon helyi társulatok működésének összehangolására, amelyek kötelezték magukat az ármentesítés és lecsapolás költségeinek viselésére. Műszaki igazgatóvá Vásárhelyi Pált jelölték, akinek legfőbb feladata a szabályozási tervek kidolgozása lett.

1846-ban Bereg megyében is megalakult a Beregmegyei Tiszaszabályozási Társulat, melynek fő célja a Tisza és részben a Borzsa áradásai által elöntött területek védőgátakkal való ellátása volt. A Beregmegyei Tiszaszabályozási Társulat elnökévé 1855 júniusában gróf Lónyay Albertet császári és királyi kamarást, lovassági tábornokot nevezték ki a Beregszászban tartott társulati ülésen. 1846 nyarán végül a Vásárhelyi-terv szerint egy időben hét helyen kezdődtek meg az átvágások és töltésépítések.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc azonban hamarosan gátat vetett az alighogy elkezdett szabályozási munkálatoknak, amelyeket a Bach-korszakban indítottak újra. Az elnyomásnak ezekben a szomorú éveiben a vízszabályozó, ármentesítő és vízrendező társulatok voltak nemzeti identitásunk megőrzésének legfontosabb pillérei.

A hamarosan bekövetkező 1853. és 1855. évi árvizek számos helyen tönkretették az alig elkészült töltéseket, így világossá vált, hogy nem elég megépíteni a gátakat, azokat folyamatosan karban is kell tartani.

A munkálatok tervezetét osztálymérnökök dolgozták ki, majd egyeztettek az illetékes földbirtokosokkal, akiknek döntő szavuk volt a töltések nyomvonalának kijelölésében. Ez ma is meglátszik a Tisza védvonalának vezetésében. A mérnökök kiszolgáltatott helyzetben voltak, ugyanis az egyéni érdekeiket mindenáron megvalósítani akaró birtokosokkal szemben nem tudták érvényesíteni műszakilag megalapozott javaslataikat, és a kormány sem adta meg számukra a szükséges támogatást.

A Beregmegyei Tiszaszabályozási Társulat gátépítési munkálatai szintén 1850-ben vettek új lendületet. Az első szakasz 1863-ban zárult, amikor a védművek nagy része el is készült.

A gátépítések során felmerülő költségek nagy részét a helyi birtokosoknak kellett fedezni, akik viszont vagy nem tudtak, vagy nem akartak fizetni. Az építést így kettősség jellemezte. A töltések és az újonnan ásott medrek által elfoglalt területek volt tulajdonosai ugyanis kifizetetlenek maradtak. Az amúgy is kevésre becsült házak árát sem fizették ki, így azok a lakosok, akik nem tudtak maguknak más házat venni vagy újat építeni, hajlék nélkül maradtak.

A kiépített védművek első erőpróbájára már 1867-ben sor került, amikor is a csapi és zsurki határszélen szakadás történt. Ennek következményeképp hamar rádöbbentek arra, hogy szükség van a befejezett védművek fenntartási munkálataira is.

A Beregmegyei Tiszaszabályozási Társulat a megalakulásakor kitűzött célokat teljesítette: a gátakat a folyammedrektől meghatározott távolságban és az addig észlelt legmagasabb vízszínen felül 95 cm magasságban építettek ki.

A 19. században a nagy folyószabályozási munkák mellett egy másik égetően sürgős dolgot, mégpedig a belvizek levezetését is meg kellett oldani. Mind a mezőgazdasági hasznosítás elősegítése, mind az egészségtelen életkörülmények felszámolása érdekében a lehető leggyorsabban le kellett vezetni a lakott területek közelében lévő pangó vizeket. A Vásárosnaményi Folyammérnöki Hivatal tervei alapján a Beregmegyei Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1881-96 között végezte el a levezetés gyorsításához szükséges munkálatokat.

A holtmedreket mesterséges csatornaszakaszokkal összekötötték. 1884-85-ben megépült a Szipa belvizeit a Tiszába vezető (régi, időközben elbontott) Tiszaszalkai zsilip, majd 1892-ben a vámosatyai osztózsilip. Ekkor alakították ki a Szipa- és a Csaronda-főcsatorna mai nyomvonalát. A Szipa-főcsatorna vizei a Tiszaszalkai zsilipen és szivattyútelepen keresztül jutottak a Tiszába, míg a Csaronda-főcsatorna vizei északi irányban, Lónyánál elhagyták országot, és ukrán oldalon a Tiszába illetve a Latorcába vezették. A Szipa- és Csaronda-főcsatornák közötti vízátadást lehetővé tevő osztózsilip a Beregi belvízrendszer kulcsfontosságú szabályozó létesítménye lett. A háromnyílású, támfalrendszerű, acéltáblás elzárással épült műtárgy Tiszaszalka, Vámosatya, Gergelyiugornya hármas határában a Csaronda főcsatorna kiágazásánál található, a Bockereki erdő mellett.

A vámosatyai osztózsilip hazánk egyik ma is működő ipari műemléke. Feladata, hogy kizárja a Csaronda-főcsatornából a Szipán érkező vizeket, továbbá hogy vízmegosztást lehessen végezni a Szipa-főcsatorna és a Csaronda-főcsatorna között. Az osztózsilip beton- és acélszerkezete az ezredfordulóra erősen megrongálódott, ezért 110 évi működés után, 2002-ben eredeti formájában felújították a létesítményt.

Szabó József János

A témáról többet lehet olvasni Vámosatya honlapján (www.vamosatya.hu)

A cikk Vámosatya önkormányzatának és polgármesterének támogatásával készült.