A „fekete láda” tallérjai - a beregi legenda nyomában

A legenda a történelem költészete. Majdnem minden történelmi emlékhelyhez kötődik valamilyen legenda, aminek vagy van, vagy nincs valóságos alapja. A nép képzelete kapcsol sok esetben titokzatos történeteket egy-egy olyan épülethez, vagy eseményhez, amely nem igazán ismert előttük.

Vámosatyán is született olyan legenda, amelynek nincs valóság alapja, de szinte mindenki ismeri a faluban. Például azt, hogy a várból egy hosszú alagút vezet egészen a munkácsi várig. Még a bejáratát is meg tudják mutatni, ami nem más, mint a várpalota bejárati ajtajának boltíves homlokzatmaradványa.

A várhoz kapcsolódó legenda egy fekete ládáról is szól, ami temérdek kincset is rejt. Akkor születhetett a Büdy várhoz fűződő fekete láda legendája, amikor 1564-ben, Miksa király uralkodása alatt Báthori István az erdélyi hadakkal a vámosatyai vár ostromára készült. A közelgő erdélyi hadakban bízó Lónyay László beregi alispán, Büdy erdejét szinte teljesen elpusztíttatta, mire a várúr ezt üzente neki: „Békében légy, mert ha megrúgom a fekete ládát, abból rögtön húszezer jó vitéz ugrik elő [mármint annyi zsoldos katona felfogadására elegendő pénz volt a ládában] és velük majd én jól rendbe szedetlek!”

A Vámosatyára látogatók a Büdy-vár látogatóközpontban saját kezűleg verhetnek emlékpénzt, azaz „Büdy-tallért” az ott lévő pénzverő tőkén. Igaz, nem ezüstből, hanem aluminiumból

A 15–16. század fordulójára nem volt elegendő nemesfém az Európa-szerte elterjedt aranyforintok előállításához. Így felmerült az igény a forgalomban lévő aranyforintok mellé azonos értékű, de ezüstből vert pénzek kibocsátására. Ezüst volt bőven, mert délamerikai gyarmataikról a spanyolok, nagy mennyiségű ezüstöt szállítottak Európába, ugyanakkor új ezüstbányákat is nyitottak Ausztria Tirol tartományában.

Zsigmond főherceg 1484-ben kezdte el az addig megszokott középkori ezüstdénároknál tisztább nemesfémtartalmú, jóval nagyobb és súlyosabb ezüstpénzek kibocsátását, igaz csak korlátozott mennyiségben. Az arany helyét tehát újra az ezüst vette át, s elkezdték verni az ezüst tallérokat. A Schlick grófok csehországi joachimsthali ezüstbányáiban verték a legnagyobb mennyiségben a tallérokat, így innen származott a Thaler – azaz völgyi [Joachimsthaler] elnevezés, amely a magyar nyelvben tallér, a lengyelben talar, az angolban dollár alakban honosodott meg.

1539. Büdy Mihály beregi főispán és felesége Ártándy Anna 80 frtért megvásárolta Kun Miklóstól és Imrétől ezek itteni birtokait. 1540-ben Büdy Mihály beregi főispán és felesége Ártándy Anna megvásárolta Guthi Lászlótól és Pétertől 700 frtért ezek itteni birtokait.

Honnan volt Büdy I. Mihálynak 780 arany forintja? Minden korszaknak megvoltak a maga divatos bűnei. Ilyen divatos bűnnek lehetne mondani a 16-ik században a pénzhamisítást. A mohácsi csata után a török elől menekülő papok, szerzetesek s más egyházi méltóságok az évszázadok alatt felhalmozott arany, ezüst oltári edényeket, gyöngyös és drágaköves egyházi szerelvényeket stb. megőrzés céljából, jobb idők reményében erős várakba vitték s vallásos hírben álló főnemesek hűségére bízták.

Azok a főurak akik visszaéltek a bizodalommal, ezen tárgyak értékesítésének legegyszerűbb módját választották, beolvaszttatták és pénzt verettek belőle. Az ország három részre szakadása után erősen elterjedt a pénzhamisítás. A végrehajtó hatalmak a zavaros viszonyok között nem tudtak érvényt szerezni a pénzhamisítás elleni törvényeknek, a hamisítványok is ezüstből készültek és a pénz értéke a benne lévő ezüst értékével volt azonos.

Hamisításra alkalmas embert könnyen találtak, mert majd minden főnemesi udvarban tartózkodtak ötvösök, akiket egy kis fenyegetéssel a pénzverés mesterségére is rá lehetett szorítani. Ilyen volt Miklós mester is, a jobb sorsra érdemes szász ötvös akinek apja Körmöcről származott.

Miklós mester Körmöcről előbb Husztra ment, majd ottani munkája végeztével 1537-ben Eperjes felé indult, ám Büdy Mihály beregi főispán emberei Munkács várába hurcolták. A főispán figyelmét bizalmas barátja Kávássy Kristóf huszti várnagy hívta fel a költözködő ötvösre.

Büdy Mihály az elfogott ötvössel és csapatával jobbára lengyel garast veretett, mert azt volt a legkönnyebb hamisítani. Sok nyelven volt használatos a középkori latin denarius grossus (vastag dénár) szókapcsolat második tagja. Neve franciául gros, olaszul grosso, németül Groschen, cseh nyelven groš ami nálunk is elterjedt. A nevét is ebből a nyelvből vettük át, a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hanggal oldva (goros), majd a magánhangzók nyíltabbá váltak, így lett garas.

Magyarországon 1499, 1500 és 1506-ban vertek tallérokat. Egy tallér egy aranyforinttal volt egyenértékű. A tallér mint pénzegység 24 garast vagy 72 ezüst krajcárt (1 garas=3 krajcár) ért.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

Szabó József János

A cikk Vámosatya Önkormányzata és Szász József polgármester támogatásával készült.