Az adventi gyertyák története

Advent a karácsony előtti negyedik vasárnappal veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát.

A 19-20. század óta szokás adventi koszorút készíteni. Ősét 1839-ben Johann H. Wichem lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágbólkészített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Mostanában vált újra szokássá, hogy közösségek, falvak, városok közös adventi koszorút készítenek, amelyeket felállítanak a közösség közponjában, vagy a városok, falvak főterén. A gyertyagyújtás szombaton vagy vasárnap este, valamilyen kultúrális program keretében történik.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat, amelyet Veress Andrea Hajnalka meséjével mondunk most el:

A NÉGY GYERTYA

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek.

Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… - és néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… - s a következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… - ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! – elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.

felhasznált irodalom: eletfaprogram.hu