Udvari személyzet a Büdy várban

A vámosatyai Büdy-vár személyzetéről szinte semmit nem tudunk, de a korabeli főúri udvaroké elég jól ismert, így a munkácsi váré a 16. században egészen jól dokumentált. Büdy Mihály főispánok (apa és fia) a Munkácson megszokott kényelmet nem valószínű, hogy Atyán feladták volna, így a legszükségesebb személyzet bizonyára itt is jelen volt.

Állandó szolgáik számát nem ismerjük, de a Magyarországon szokásos fizetéseket igen. Ezek szerint a lovas katonák 40, a gyalogos katonák 30, a fullajtárok (hírvivők, küldöncök) 6 forint fizetést kaptak évente [Egy arany forintot kb. 3,5 gramm aranyból vertek. Kisebb és laposabb volt, mint egy mai 5 forintos. Egy igás lovat akkoriban például 5 forintért lehetett venni].

Minden nap főztek a szolgák számára is, akik a konyha fala melletti padokon fogyasztották el a napi kétszer felszolgált ételt. A vár fontos személyei voltak a lovas katonák és a darabontok [gyalogos katonák], az őrség mellett ők látták el a felszolgálói feladatokat is. A testőrség az a néhány „palotás” volt, akik a palota ajtaja előtt őrködtek.

A főúr feleségének szolgálatára voltak rendelve a leányasszonyok, más néven „udvarló leányok” (udvarhölgyek). Hozzájuk tartozott a „vénasszony” is, aki társalkodónői feladata mellett a kisebb gyermekek gondozását és nagyobb leányok nevelését is végezte.

Egyetlen vár, vagy palota sem lehetett meg udvarmester nélkül, aki a legfontosabb személy volt az egész háztartásban. Ő volt a „főnöke” az összes belső szolgának, arra kellett ügyelnie, hogy mindenki rendesen végezze a dolgát. Sajnos a vámosatyai udvarmesterek személyére vonatkozóan nincsenek információink.

Az udvarmester alárendeltjei voltak a pohárnokok, az asztalnokok, az étekfogók és a konyha egész személyzete. A pohárnok a serlegek, kupák gondozása mellett a kenyér felszolgálója is volt. Ő volt felelős a kézmosáshoz szükséges korsó, mosdótál és kéztörlő előkészítéséért. Étkezés közben a bor töltögetéséhez rendszerint a darabontokat rendelték az asztalok mellé.

Az asztalnok kötelessége volt a húsok felszeletelése. A konyháról az ételeket az étekfogók hozták fel és ők adták fel az asztalra. Kisebb várakban, mint például a Büdy vár is, a lovaskatonákat és a lovászokat rendelték erre a munkára.

A kornak megfelelő bő étkezéshez mérten a konyhában nagy személyzetre volt szükség. A szakácsok teendőit a konyhamester osztotta be, ő igazgatta az egész konyhát. A konyhára idegenek és illetéktelenek nem mehettek be, erre ajtónállókat alkalmaztak. A Büdy vár ajtónállóiról nincs információnk, de a munkácsi várban 3 ajtónállót alkalmaztak, amire a gyalogos katonákat vették igénybe. A konyhától nem messze állt a „sütőház”, ahol pékek készítették a fehér cipókat az urak és a barna kenyeret a személyzet számára.

A konyhában a főzéshez szükséges alapanyagok nagy része a jobbágyok beszolgáltatásából származott. Az éléskamrára a kulcsár felügyelt. Így lehetett ez Vámosatyán is. Itt a főúr személye körüli szolgák száma is csak néhány lehetett. Télen a vár palotáinak a fűtését kályhafűtő látta el. Az eddig felsoroltak voltak a belső szolgálók.

A személyzetet gyarapították még a külső szolgálók, akik nem laktak a várban. Ilyen volt a vadászmester, aki egész életét az erdőben és a mocsárban töltötte, kiváló céllövő volt, és követte bármilyen vadnak a nyomát, ami a területén áthaladt. A vadászatok mellett ő látta el friss vadhússal a vár konyháját. A lovászmester a vár ura és személyzete lovait gondozó lovászok munkáját irányította, valamint a faluból lovakat állított ki, ha a meglevőknél többre volt szükség. A szekérmester a vadászatokhoz, utazásokhoz, a vár számára történő szállítási munkákhoz állított ki a faluból szekereket, lovakat és hajtókat.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

SzJJ

A cikk Vámosatya Önkormányzatának és polgármesterének támogatásával jöhetett létre.