A „tépettarcú” ember 5. rész - A roncsból ismét ember lesz

A történet a Víziváros, Jurányi utca 1 – 3. szám alatti épületben játszódik. Az épületet Baumgarten Sándor műépítész tervei szerint 1911–12-ben építették, elemi iskolának. 1941-44 között az épületet a kormány kisajátította és létrehozta benne a 205. számú Vöröskereszt Hadikórházat, ami 1944-ig működött itt.

Korábban az épületben reálgimnázium, később leánygimnázium működött. A hatvanas évek közepén egyik szárnyában a Hámán Katóról elnevezett közgazdasági szakközépiskola, a másikban Földes Ferencről elnevezett, később informatikát tanító szakközépiskola működött. Az épület állaga kívülről csaknem makulátlan, de azt a néhány használat nélküli évet belülről nagyon megsínylette az épület. 2012 óta a mintegy 6700 négyzetméteres épület termei próbatermek és irodák, műhelyek és tornatermek, játszóhelyek lettek. A Házban több mint hatvan előadó-művészeti, alkotó- és vizuális művészeti csoport, valamint egyéb civil szervezet dolgozik.

Az utcát Jurányi Jánosról (1841-1912) nevezték el, aki 52 évig igazgató-tanító volt a Vízivárosban. Az utca neve 1913 óta Jurányi utca.

Esti Újság, 1943, október 3. számában olvasható az alábbi cikk, melynek címe: „A plasztikai műtét csodái a Jurányi-utcai Vöröskereszt-kórházban”

„…Az októberi nap megvilágítja a fehér folyosón sorakozó betegeket, mint egy roppant reflektor, öten vannak: a háború eltorzította arcukat és egyiknek a lába is csonkban végződik a térde alatt. – Horváth Miklóst kérem! – szól egy mély hang a műtőből és a vöröskeresztes ápolónő betolja a gördülő széket a fényes, fehérfalú terembe s a két hosszúköpenyes orvos: a professzor [dr. Somogyi B. Pál orvos százados] és jobbkeze, a főorvos hozzáfog a munkához. Tépettarcú ember Horváth Miklós: puskagolyó roncsolta szét a száját, orrát és lefagyott a lába. – Párhónap múlva csinos legény lesz magából, meglátja! – bátorítja a fiatal orvos, megveregeti a torz ember vállát és megcsillogtatja a műszereket.

… Az összeroncsolt emberről először rajzokat, fényképeket készítenek, gipszmintákat öntenek róla, sokáig tanulmányozzák s végül … bőrceruzával kirajzolják az új arcot a roncs helyén. Akkor aztán hozzáfognak a műtéthez.

A nyakról elfordítják a lebenyt, a bőrt a zsírszövettel együtt, levarrják, … s néha izmot is ültetnek át a nyakbiccentő izomból.

… a fiatal orvos … kifejti, hogy csak bizonyos szövetrétegeket lehet átültetni sikerrel. Pár hónap múlva tökéletesen begyógyul az arc, a sejtek vígan élnek új helyükön s hozzá lehet fogni a műtét második részéhez. … a sípcsontból kivesznek egy vékonyka lemezt csonthártyával együtt s ezt, mint egy rugalmas acélszalagot behajlítják a hiányzó csontdarab helyére. A csonthártya él tovább, fejlődik, a csontdarabka növekszik és hetek múlva erősebb állkapcsa lesz a rokkantnak, mint valaha életében! – Semmi baj nem származik abból, hogy a sípcsontból kivesznek egy lemezt – mondja az orvos. – Két hét alatt tökéletesen begyógyul a kis seb, soha nem is érzi a beteg...”

A Vasi Szemle 2020. 74. évfolyam 1. számában olvastam egy cikket Erdődy Ilona grófnőről, aki a második világháború idején vöröskeresztes ápolónőként és  műtőasszisztensként teljesített szolgálatot a szombathelyi és a Vas vármegyei közkórházban. 1938 és 1940 között végezte el a vöröskeresztes ápolónői tanfolyam három szakaszát. 1943. március 15. és december 20. között áthelyezték a budapesti Jurányi utcai Magyar Királyi 205. vöröskereszt hadikórházba műtős tanfolyamra, amiről Horthy István kormányzóhelyettes özvegye, Edelsheim Gyulai Ilona grófnő visszaemlékezése nyújt hű képet: „1943 február elsején a 205-ös Jurányi utcai hadikórházban […] Erdődy Ilyvel együtt megkezdtem a műtős tanfolyamot. Ez mindig délelőtt volt, reggel 8 órától ½ 2-ig, kb. kétnaponként. […] 1944 elején Andrássy Ilonával és Erdődy Ilivel készültünk a műtős vizsgára. Eljöttek hozzám, és kikérdeztük egymást, mi, a három Ilona. […] Másnap szabadnapunk volt, és az Ilonák megint összejöttek gyakorolni. Az én műtős vizsgám Erdődy Ilikével együtt, március 30-án zajlott le…” A tanfolyam ideje alatt találkozhatott Horváth Miklóssal a tépett arcú emberrel is.

A történet folytatódik.

SzJJ