Az egyik legaljasabb módszer a gyerekkel manipulálni a másikat

Egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni amellett, ha azt látom, hogy bizonyos szülők arra használják fel a gyereküket, hogy lelki terrorban tartsák vele a másik felet. Fontosnak tartom aláhúzni, hogy nem a gyerek válik, a szülők döntenek úgy, hogy külön folytatják. Attól viszont még a gyereknek az apukája marad, hogy már nem "férj" és az anyukája, hogy nem "feleség".

Ismerek embereket akiknek az eszköztárában a gyerek, mint fegyver szerepel. Ilyen eszköz a nőknél, hogy az apát megvonja a láthatástól, rendszeresen úgy beszél, hogy lelkiismeret-furdalást okozzon neki, érezze magát rosszul, lehetőség szerint egyre pocsékabban, akinek egyébként nem elég nehéz, hogy éppen szétesik az élete, persze, még rúgjunk is bele egy nagyot, tapossuk meg a szülői mivoltában is, miért ne?

Tudom, hogy nem könnyű nőként, anyaként feldolgozni, ha zátonyra futott a kapcsolat, vége, nincs tovább. Ha a férj elköltözik, a gyerekkel pedig te maradsz ott egyedül, nyakadba szakad minden..és ha esetleg a férfi azért ment el, mert szerelembe esett egy harmadikkal, akkor még egy jó nagy adag vádlás és kárhoztatás is ott van az emberben. Vagy az sem lehet egyszerű férfiként, ha az asszony el akar válni, mert már nem boldog veled, de attól még nem "kurva", nem kell gyűlölni és haragudni rá vagy éppen ott keresztbe tenni neki, ahol tudsz...hiszen ő a gyereked anyukája. 

De ha szereted a gyerekedet, akkor nem szidod előtte az apukáját/anyukáját, mert nem őt, hanem téged csalt meg. És a gyerekben akkor tudsz a lehetőség szerint legkisebb törést okozni, ha nem azt látja, hogy anya és apa marja egymást, dühösen beszélnek, esetleg kiabálnak és azért nem mehet például az apukájához, mert nem fizette időben a gyerektartást. (Tudom, hogy fontos a pénz és nehéz egyedül, de csak azért, mert nem fizet, még kötődik a gyerek és nem is érti, anya miért "gonosz"). De az is bevett módszer, hogy a gyerek előtt sírsz látványosan, miután az apukájával beszéltél telefonon..."Tönkre tett, miatta lettem ilyen vagy olyan" "Vígan éli az életét" "Neki semmi sem számít, csak saját maga, velünk nem törődik" "mi már nem vagyunk fontosak" "Apádat nem érdekled"...ilyen és ehhez hasonló mondatokkal igen jól lehet mérgezni a kicsi lelkét. Szerintem még arra is kellene pedig figyelni, ha telefonon panaszkodsz másoknak, hogy ne hallja a gyerek. Nem tartozik rá. Helyesbítek: nem rá tartozik.

Ma az egyik ismerősöm felhívott, hogy elmesélje, mennyire ledöbbent, amikor hazament és a kislánya tombolva fogadta, mert nem ért haza vacsorára, de a fürdetésre és a meseolvasásra már ott volt, szóval fél órát "késett." A gyerek azt ismételgette hisztérikusan, hogy "mondd meg, hol voltál".

Szerintem ez úgy történt, hogy az anyuka, amikor a gyerek megkérdezte, hogy "Apa hol van?", azt felelte, hogy "kérdezd meg tőle, mi fontosabb dolga volt nálad". És mire fél óra múlva hazaért az apukája, jól bele is lett pörgetve a hisztibe...A feleség persze ezek után szemrehányóan közölhette vele, hogy "látod, mit tettél a gyerekkel", majd sértetten elvonult. Az apa persze azóta "vezekel", de egyáltalán nem is értette a dolgot, ezért is mesélte el nekem, hogy "na, erre varrj gombot". 

Nos, szerintem az alaphelyzet az lenne, ha az apa nem ér haza vacsorára és a gyerek ezt sérelmezi, akkor apát felhívjuk telefonon, hogy az meg tudja mondani, hogy mikorra megy és miért késik.

De ez nem történik meg, ha az anyuka büntetni akarja a férfit. Nem okos felnőtt módjára viselkedik, nem nézi a gyerek érdekeit, sőt. Szerintem a szeretet leghalványabb jele sincs abban, ha képes vagy a saját sértettségedet önző módon a gyerekre vetíteni, hogy ne te legyél a hárpia, aki megkérdezi, hogy "miért késtél", aztán meg még jól döfsz is egyet a férjeden, hogy szar apa, aki tönkreteszi a kislánya életét. 

Nehéz volt nem azt mondani ennek az ismerősnek, hogy ideje lenne elgondolkodni azon, vajon mennyire őszinte a kapcsolatuk a feleségével, mert nekem ez nem azt mutatja, hogy a nő képes lenne felvállalni az érzéseit, gondolatait. Mert mennyivel egyszerűbb lett volna, ha megkérdezi, mert aggódik, hogy hol van, mit csinál, miért nem jön, mint a gyereket beletuningolni a hisztibe. És ha tényleg a gyerek gondolata, hogy apa késik és ezt miért teszi, nem -e lett volna bölcsebb megnyugtatni, hogy "Biztosan még dolga van, de siet hozzád haza, amint tud, jönni fog". (Ha már nem jut eszébe felhívni)

A bosszú eszközeként a gyereket felhasználni szerintem nem éppen azt mutatja, hogy érett felnőtt vagy. És ha szereted a gyerekedet, ha tényleg szereted, ha jobban szereted, mint magadat...ha ez a szeretet nagyobb, mint a sérelmed, az Egódon esett csorba...akkor nem uszítod, nem lázítod a másik szülő ellen.

Tapasztalja meg ő, hogy "ilyen vagy olyan" az apukája/anyukája, ne a veled való bánásmód legyen az ő szeretetének a mércéje. És tudjátok, szerintem ez akkor jó, ha mindkét szülő belátja, hogy az ő nézeteltérésük nem a gyereké, ne rajta csattanjon az ostor...védjétek és óvjátok őt, mert nem azért vállaltátok, hogy fegyverré váljon egyikőtök kezében a másik ellen. Ha együtt éltek, ha külön, a ti problémátok maradjon a tiétek, a ti sérelmetek pedig nem a gyerek hibája.

Szeretném, ha ezt most sok anyuka és apuka magába vésné: ha szereted a gyerekedet, nem használod fel soha, semmilyen módon, semmire. Őrizd meg a lelkét a felnőttek mocskos eszközeitől.

Szeretettel: Jurák Kata

forrás: kata.blogstar.hu