Június 29. Péter-Pál nap, az aratás kezdete

"Az elkészített köteleket árnyékba helyeztük, letakargattuk, hogy meg ne száradjanak."

 fotó: 1935-ben készült Tarpán. Debreczeni Benci tulajdona. (a szerkesztő által digitálisan minimálisan feljavítva)

"A férfiak kaszáltak. Az asszonyok, lányok pedig terítették a kötelet és sarlóval szedték a markot, a lekaszált kalászokat, majd összekötötték. Nyolc marok alkotott egy kévét.

Úgy rakták, hogy alá-felé nézzen a kalász, eső esetén meg ne ázzon. A tetejére az úgynevezettpapkéve került, ami betakarta az így elkészült a tizennyolc kévéből álló keresztet. Pár napig ott „pihentek” a földön.

A gabonaföldön elmaradt szálakat fagereblyével húzkodtuk össze.

Fárasztó munka volt. Hosszú búzaföldek voltak, a végét látni sem lehetett. Izzadtunk, kisebesedett a lábunk. Pihenő délben egy óra, kilenckor fél óra volt, ilyenkor evés volt illetve a férfiaknak kaszakalapálás. Anyám meleg vízzel várt már otthon este, hogy mielőbb lefürödhessek szapullóba, mert koszosak és porosak voltunk." 

A visszaemlékezés sokszinuvidek.hu oldalról van