A legemlékezetesebb disznótoros története

Úgy karácsony előtt egy héttel történt 1947-ben. Akkoriban ilyen tájon vágták a hízókat, és összejött a rokonság disznótoros vacsorára. A gyerekeknek ez jó alkalom volt a nagyobbaktól tanult szokások kipróbálására.

Illusztráció! Adventi disznótoros Ilken©Bodnár Zsolt

Az öcsémmel és a barátnőmmel megbeszéltük, hogy felöltözünk maskaráknak. Az arcunkat kikentük korommal, és rongyosan felöltöztünk. Egy bográcsot a karunkra vettünk, úgy mentünk a disznótoros házhoz. Bekopogtunk és bementünk, jó estét kívántunk, s elkezdtük a mondókánkat:

"– Úgy hallottuk, disznót vágtak, szép hurkákat töltögettek. Én fogtam a fülét, s farkát, adjanak egy darab hurkát!"

Közben táncoltunk is, nagyon jól mulattak rajtunk. Kaptunk is hurkát, kolbászt bőven. Beleraktuk a bográcsba, megköszöntük szépen, és indultunk tovább.

Ám ahogy mentünk a másik helyre, a kolbász illatát megérezve az úton ránk szaladtak a kutyák! Annyira megijedtünk, hogy odadobáltuk nekik az összes hurkát és kolbászt, így megmenekültünk, csak a frissen szerzett eleség veszett oda.

Szerencsére egy másik ismerős családnál is disznót vágtak, így felkerekedtünk, és meg sem álltunk a másik disznótoros házig. Ott aztán ugyanúgy előadtuk a mi kis műsorunkat és meg is kaptuk érte a jutalmunkat. A bogrács újra tele lett hurkával és kolbásszal. Azután gyorsan hazamentünk, útközben a kutyákat jól elkerültük.

Otthon nagy volt az öröm, a szüleink nyomban megsütötték a kóstolót, amiből jól bevacsorázott az egész család.

Urr Zsigmondné

forrás: szon.hu