Szokások és hagyományok István és János névnapokon, vesszőzés Aprószentek napján

István napja december 26. egészség- és termésvarázsló napnak számított.

A legények, férfiak a mise után együtt jártak “istvánolni”, az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat felköszönteni. Van, ahol a bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége pedig a  hájas-, tepertős- sajtos pogácsa elkészítése.

János naphoz december 27. a borszentelés szokása kapcsolódott, mely  egyes  borvidékeken máig él. Régen minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak, így beteg ember és állat gyógyítására egyaránt alkalmazták.

A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket.  

A névnapi összejárások e két névnap alkalmából maradtak meg legtovább – talán nem véletlen, hiszen a két leggyakoribb férfinévről van szó.

A tréfa, nevezetesen a „kötözés” sem hiányzott e névnapozásokból, amikor is a látogatók éjnek idején keresték föl a névnapost, akit aztán az ágyhoz kötözve köszöntöttek föl. Szólásunk a Szent János áldása pedig a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan maradt fönt.  

Vesszőzés aprószentek napján (december 28.)

A bibliai történet szerint a napkeleti bölcsek látogatása után, a hatalmát féltő Heródes megöletett Betlehemben minden két éven aluli fiúgyermeket, abban a reményben, hogy az újszülött Messiás is közöttük van. Bár nem tudnak Jézusról, mégis Jézusért adják életüket… Aprószentek napján rájuk emlékezünk. 

"Fenyőgallyam vígan suhog, Egészséget osztogatok, Soká éljen Egészségben, Engem pedig szeressen!”  

E nap legismertebb szokása a korbácsolás vagy vesszőzés (aprószentekelés,odoricsolás,suprikálás).

A korbáccsal a betegségeket, különösen a keléseket űzték, de több helyen e szokással kapcsolódott össze a legényavatás ünnepe is.

A falu legényei ilyenkor végigjárták a házakat, s énekszó mellett korbáccsal meg-megsuhintották a lányokat, asszonyokat.   Ezzel a szokással azt akarták kifejezni, hogy Betlehemben csak a fiúkat ölték meg, ezért most a lányoknak kell szenvedniük. Vesszőzés után a legényeket borral kínálták, a lányok pedig színes szalagot kötöttek a vessző végére.

A vesszőzést olykor a gyerekek kapták – jelképesen a Betlehemben Heródes alatt szenvedett gyermekekért.  

Takács Henrietta

Forrás: korkep.sk