Nyíregyházi kispapok a könnyűzenében

A Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet falai között  ezúttal nem liturgikus énekek vagy kórusművek hangzottak fel, hanem megszületett a szeminaristák első saját szerzeménye.

A hét görögkatolikus kispapból alakult Ikon együttes mindazonáltal nem szakadt el teljesen a gyökerektől!

Keresem az arcod című daluk az istenkeresésről is szól, de tágabb értelemben véve mindenkit megszólít, aki ismeri azt az életérzést, hogy milyen mindenben egyvalakit keresni.

Zenei alap: Kapin Jakab
Szöveg: Tamás László

Zenekar tagok:
Bodogán Mátyás: vokál, szaxofon
Mosztockij Sándor: vokál
Papp Dávid: vokál
Kocsis Gergely: gitár
Szűcs Róbert: basszusgitár
Kapin Jakab: ének, gitár
Tamás László: ének, dob

"Külön köszönetet érdemel a hangfelvétel elkészítéséért Osváth Zoltán és Szécsi Norbert, a videoklip létrejöttéért a Görögkatolikus Médiaközpontnak jár köszönet! Köszönjük Kótonovics István vokalista közreműködését!

Végezetül köszönjük mindazoknak, akik mellettünk állnak, a családjainknak és minden támogatónknak, akik részt vettek a dal létrejöttében!"

Dalszöveg:

Egy elfelejtett arc,
Sok megvívatlan harc.
Összetört világ,
Melyből egy hang kiált.
Nélküled szenvedtem,
Vad hullámok közt sebzetten.
Aztán megismertelek,
Széllel szálltál a föld felett.
Követve léptedet,
Bekötött szemmel képzelgek.
Villámos éjszakán,
Vagy álmodtam talán.

Keresem az arcod, hogy megláthassam.
Keresem a vízben, tűzben, a fagyban.
Segíts fel ha félek,
Ne hagyj el míg élek!
Mutasd meg, hogy érezzem,
Hogy mindig itt vagy mellettem!
Takarj be ha fázom!
Két vihar közt szétázom!

Ha mégis voltam mostoha,
Azt mondtad nem hagysz el soha.
Hiányodból jéghideg űr
Csendben vár itt legbelül.
Nap mint nap eljöttél hozzám,
Anyámként ápolgattál.
Azóta felnőttem és fáj,
Hogy nem emlékszem rád!

Keresem az arcod, hogy megláthassam.
Keresem a vízben, tűzben, a fagyban.
Segíts fel ha félek,
Ne hagyj el míg élek!
Mutasd meg, hogy érezzem,
Hogy mindig itt vagy mellettem!
Takarj be ha fázom!
Két vihar közt szétázom!

Keresem a hangod a mennydörgésben,
A mosollyal teli szívverésben,
Mi a múltból felkiált:
Őrizd aki eddig voltál!
Mutasd meg, hogy érezzem,
Amit már elfelejtettem.
Ha néha eltévednék,
Szorítsd a kezem úgy mint rég!

Fülembe cseng egy ismerős dallam.
Ami segített mindig a bajban.
Most itt vagyok, kezem nyújtom feléd
de te nem vagy itt még!

Keresem az arcod, hogy megláthassam...

Az élet tengerén,
Ha újra látlak én,
Most már, tudom,
Utánad eveznék.