Elhunyt Gulács és Kisvarsány díszpolgára!

Életének 91. esztendejében  szeptember 8-án befejezte földi pályáját Vitális Sándor vasdiplomás nagytiszteletű lelkész.

Kisújszálláson született, majd az élet úgy hozta, hogy Szabolcsba került szolgálni. Benk, Gulács, Kisvarsány községek református templomainak szószékén hírdette Isten igéjét. A Lelkipásztor együtt élt a faluval. Nem csupán az Istentisztelet idején, hanem azon túl is megállt a község lakóival és beszélgettek. Ha kellett tanácsokat adott az élethez, vagy leveleket fordított.

Kutatta a települések néprajzát, mellyel aztán örökséget hagyott a jövő generációira. Örökséget hagyott a lakókra, mert lelkészi szolgálatának befejezése után is kapta Gulácsról és Kisvarsányból a finom almát, lekvárt, az ünnepi üdvözleteket, a baráti telefonhívásokat, hiszen az idősebbek nem felejtették el a legemberségesebb lelkészt , sem feleségét.

Múzeum volt a kisújszállási otthonuk, ahol a Beregi szőttesek és keresztszemesek mutatták, itt nem akárki él, hanem Bereg ismerője, Bereg papja. Ez a titulus jár is neki, hiszen 2007-ben Gulács díszpolgárává avatta. Hálás lehetek a sorsnak, ezen az eseményen ott voltam. Mint egy valódi mai sztárt úgy rohamozták meg a település lakói. Nem győztek sorban állni, hogy mindenki válthasson pár szót a Vitális családdal. Alázatot, emebrséget tanított és azt, hogy ne ítélkezzünk külső jegyek alapján.

Aztán, amikor Kisvarsányban a református egyház születésének ünnepét tartották, Ő az első sorban ült. Hallgatta az Isten szavát, s gondolta egykor Ő szólt e szószékről. Unokáit itt keresztelték meg és a gyerekek gyakran nyaraltak Kisvarsányba.  Az ünneplés után az Ő asztalához ült az esperes, a püspök is. Minket is odaültetett magához. Mi pedig csodáltuk, hogy az egyház méltóságai sorra jönnek oda hozzá.

Nyugdíjba vonult a kisvarsányiak szomorúságára és visszaköltöztek Kisújszállásra. Egy látogatásomkor kivitt az ajtóhoz. Azt mondta: Ez a föld apáim földje, és az ott szemben is az. Ott fogok nyugodni én is egyszer”- mutatott a házukból látszódó temetőre.

85 évesen köszönt el tőle Margit néni a felesége. Ekkor kezdett neki megírni élete történetét, ami aztán meg is jelent nyomtatásban is. Jöttek a telefonhívások  többektől Gulácsról, hogy szerezzek nekik is a könyvből. A régi szomszédom Bihary Sándorné büszkén mondta, „ a Vitális tiszteletes úr küldött nekem a könyvéből”. Mert ennyi évtized után is ikonnak számít. Isten hű szolgája nemcsak a templomban szolgált, hanem azon kívül is. 

Tavaly novemberben ünnepelte 90. születésnapját. a 90. zsoltárral: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!” Ezt a bizalmat építette évtizedek át, bármerre járt.  S közben írta a Vitális család történetét.

Ma amikor halálhíréről értesültem a 91. zsoltár jutott eszembe:  „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az” Gulácson és Kisvarsányban szomorúak a harangok. Siratják a lelkészt, az embert, a jó barátot, aki többet adott a világnak.

Legyen áldott az emléke

Patak Gábor Gaba