„Még szoknom kell az új külsőmet” – 26 kilót fogyott a fehérgyarmati lány 1 év alatt

Még hogy a fiatalok nem kitartóak! Álljon itt Izabella példája, aki 26 kilótól szabadult meg egy év alatt.

Király Izabella megörökítette az átváltozását – és mi is megtettük - © Fotó: magánarchívum

Tavalyelőtt karácsonykor álltam a feldíszített fa mellett és potyogtak a könnyeim. Már megint nem tudtam ellenállni a finom falatoknak, a krémes süteményeknek. Tudtam, hogy ez nem mehet így tovább, ha így haladok, a mérleg hamarosan háromjegyű számot mutat. Pedig még csak 13 éves leszek, mi lesz később? – siránkoztam magamban, és akkor ott, a karácsonyfa mellett megfogadtam, hogy lefogyok, a következő évben egy csinos lány fog állni a fa mellett december 24-én.

Sohasem voltam vékony alkat, kiskoromtól kezdve nagyobb voltam az átlagnál. Gyerekméretű ruhákat talán az óvodában hordtam utoljára. Sokáig nem foglalkoztam a külsőmmel, hiszen a genetika miatt néztem ki úgy – hallottam otthon állandóan. Én is arra fogtam, hogy örököltem az alkatomat, és eszembe sem jutott, hogy a sok sütemény, cukros üdítő, chips, a jó zsíros, magyaros ételek, a mértéktelen evés az oka, hogy a végén már csak nagyméretű, sötét ruhákba bújtam legszívesebben. Eleinte nem zavart a kinézetem, hiszen az osztálytársaim elfogadtak, én voltam a jó tanuló, duci kislány. Akkor kezdtem el rosszul érezni magam, amikor az iskolában egy másik osztály tanulói elkezdtek csúfolni. Nagyon rosszulesett, nem értettem, miért bántanak, hiszen én nem ártottam nekik. Próbáltam úgy tenni, mint aki meg sem hallja, mint akit nem érdekel, de ilyenkor alig vártam, hogy hazaérjek és otthon jól kisírjam magam.

Amikor kamaszodni kezdtem, irigykedve figyeltem az osztálytársaimat, hogy szebbnél szebb ruhákat tudnak felvenni, csinosan öltözködhetnek. Én, ha bementem egy üzletbe vásárolni, nem tudtam megvenni, ami tetszett, csak azt, ami rám jött.

Ott a fánál előtört belőlem minden keserűség, megaláztatás. Eszembe jutott, hogy nemsokára készül az osztályom a farsangra, ahol ilyen kövéren kell kiállnom táncolni. Szégyelltem magam és eldöntöttem, hogy nem akarok tovább így kinézni, le fogok fogyni.

Édesanyámat avattam be elsőként a tervembe, aki nagyon pozitívan fogadta, és megígérte, hogy mindenben támogatni fog. De voltak olyanok is, akik nem hittek bennem, szinte kinevettek. A nagymamám csak néhány hét elteltével fogadta el, hogy kevesebbet eszem. Féltett, nehogy valami bajom legyen. Az újév első látogatása alkalmával még hozott nekem füstölt kolbászt, aranygaluskát, csokit, chipset, mert sajnált, hogy nem eszem azt, amit szeretek.

Kaptam egy futópadot, előszedtük a szobabiciklit, hasgépet. Az elején nagyon nehezen ment az edzés, pár perc futás után pihennem kellett. Sokszor fel akartam adni, de olyankor összeszorítottam a fogamat és folytattam. Még akkor is, mikor néha összeakadt a két lábam és nagyokat estem. De minden nap egyre többet és egyre gyorsabban bírtam futni, biciklizni.

Lekerült az asztalról a disznóhús, helyette csirkéből készült ételeket ettünk. Száműztük az édességet, telepakoltuk a hűtőt egészséges ételekkel. A fehér kenyeret felváltotta a barna. Van, hogy megkívánok valamit és elcsábulok, de most már tudok mértéket tartani. Nem eszem meg egyszerre egy tábla csokit, megelégszem egy-két kockányival.

Az elején nagyon türelmetlen voltam, elkeserített, hogy hetekig senki sem vette észre rajtam a változást, de ilyenkor ott volt nekem anyukám, aki lelket öntött belém, biztatott, és kérte, hogy tartsak ki, adjak időt magamnak. Ahogy olvadtak a kilók, úgy jegyezték meg egyre többen, hogy fogytam, csinosodtam. Huszonhat kilót sikerült leadnom 2017-ben.

Leírhatatlan érzés volt, amikor megvettem életem első farmernadrágját. Furcsa, de néha a tükörben nem ismerek magamra, még szoknom kell az új külsőmet, ahogy azt is, hogy szépnek és csinosnak látnak, bókolnak nekem, mert ilyenben azelőtt sohasem volt részem.

Már teljesítettem a céljaim nagy részét, de még van min dolgoznom; formálódni és erősödni akarok! Nagyon nehezek voltak az elmúlt hónapok, de megérte, mert most már jól érzem magam a bőrömben.

– Király Izabella – szon.hu