Az interneten adja át tapasztalatait a nyugdíjas aranyosapáti tanárnő

Manapság már csak nagyon ritkán kapjuk fel a fejünket egy-egy gasztro­blog hírére: főzőműsorokkal vannak tele a tévék, receptmagazinoktól roskadoznak az újságos standok, a blogírás pedig virágkorát éli. Maklári Sándorné viszont – megelőzve e trendeket –, 11 évvel ezelőtt kezdett el gasztroblogot írni – igaz, a bloggeranyós bejegyzéseket kezdetben nem a külvilágnak szánta.

– Eszembe sem jutott, hogy ezt egyszer majd „kívülállók” is olvasni fogják, én csak azért akartam lejegyezni a recepteket, hogy a családom tagjai (különösen a lány unokám) egy helyen megtalálják azokat a tudnivalókat, amelyekre a főzéshez szükségük van – mesélte lapunknak az Aranyosapátiban élő nyugdíjas pedagógus. – Édesanyám és nagymamám is nagyon jól főztek, én mindent tőlük tanultam. Iskolás koromban, amint hazaértem, nekiláttam előkészíteni a vacsorát: meggyúrtam a tésztát, megpucoltam a csirkét, de rengeteg apró trükköt is ellestem otthon. Amikor pedig férjhez mentem és megszülettek a gyerekeink, minden nap főztem. Akkor még nem volt internet, így az újságokból vágtam ki a recepteket – ma is megvannak valahol.

A család imádja a húslevest, a töltött káposztát (szabolcsiasan készítjük, és nagyon picire tekerjük), az egyik kedvencük a mézes-mustáros oldalas, de gyakran készítek tájjellegű ételeket, így kötött tészta levest vagy puliszkát is. Sőt, mostanában már kalandozok is: az unokám járt Thaiföldön és gyakran „rendel” tőlem thai ételeket. Ilyenkor először kicsiben lefőzöm, nehogy felsüljek előttük – neveti el magát Olgi néni, aki halad a korral: megtanulta használni az internetet (csak elektronikus számlái vannak, mert megszállott környezetvédőként nem kér papíralapú számlákat), és arra is figyel, hogy az ételfotókat hogy készítse el: „azt olvastam, hogy 45 fokos szögben kell tartani a gépet, akkor lesz jó a kép”. – Sokan olvassák a blogot, eddig több mint 400 ezren látogattak el az oldalra, nagy örömömre a látogatók között vannak külföldön élő magyarok is, és ha valamit nem értenek, kérdeznek. Gyakran így derül ki, hogy nem írtam le teljesen érthetően a fázisokat, így időnként ők tökéletesítik a receptet.

Olgi néni nem csak főz, de szívesen süt is. A család kedvence a hólabda, amiből már tortát is készített. Variálja a tésztákat, krémeket, mázakat, azt mondja, hogy a bodzabogyóból készített máznak például olyan gyönyörű a színe, amit semmi mással nem tud elérni. Nagyon sokat süt, és folyamatosan kísérletezik, egyedül csak a fondant fogott ki rajta, de természetesen addig próbálkozik, amíg nem lesz tökéletes.

– Azért írom le a fázisokat, azt például, hogy miért kell vaj a főzött krémekhez, mert ez nem mindenkinek egyértelmű, de azt is megosztom az olvasóimmal, hogy miért érdemes pucolás előtt 3-4 helyen bevágni a hagyma héját, vagy hogy a gyömbért miért szoktam kiskanállal „pucolni”. Úgy gondolom, közkinccsé kell tenni a tudást, ezért a közösségi házban fiatalokkal együtt készítünk salátát vagy közösen gyúrunk tésztát, hogy ők is tanuljanak. Természetesen mindent üvegbe zárok, ami a kertben megterem, így a polcon sorakoznak a lekvárok, dzsemek, befőttek (a címkéket is én készítem az üvegekre), de a delikátot is magamnak csinálom. Kaptam egy szuper gépet, amivel zöldség- és gyümölcsleveket is készítek – tavaly például csak szőlőléből 140 liter fogyott el, de őszibarack, körte, céklalé is nagyon finom. A céklát sokan nem szeretik, én például nyersen lereszelem, teszek hozzá sárgarépát, almát, egy kis fehérbor ecetet és római köményt: nagyon finom és nagyon egészséges.

A kertben a virágok mellett (Olgi néni kertészeti blogot is ír) szinte minden zöldfűszer megterem, most például olyan sok lett, hogy miután feldolgoztam, amit csak lehetett, még egy étteremnek is fel tudtam ajánlani belőle, mert semmit sem szeretek kidobni – mesélte Olgi néni, aki minden percét beosztja, a beszélgetésünket is azzal zárta, hogy rohannia kell, mert éppen berakta sülni a kenyeret, miközben a gázon már percegett a kacsaháj…

forrás: szon.hu