Vélemény - Legyen béke!

A háború szorításában a kárpátaljai magyar közösség is másként szemlélte a hétvégén lezajlott magyarországi országgyűlési választásokat és magát a kampányt is, amit alapjaiban írt át a másfél hónapja zajló pusztító vérengzés. A külhoni magyarok megelégedéssel vették tudomásul, hogy az anyaországi szavazók döntő többsége is a nemzeti oldalt választotta.

Annak már kevésbé örülhetünk, hogy a kampány során egyesek valótlan dolgokat állítva próbálták hergelni a közvéleményt a budapesti vezetés ellen, aminek mellékvizén bőven jutott nekünk, kárpátaljai magyaroknak is a gyűlölködésből.

Ezekre a rágalmakra egyáltalán nem szolgáltunk rá, sőt… Jelképes, hogy akárcsak a 2014-es sajnálatos eseményekkor, úgy most is magyar származású volt a harcok első kárpátaljai áldozata. A kárpátaljai magyarok vagy éppen az anyaországban élők ugyanúgy elítélik a brutális orosz agressziót, mint minden józan gondolkodású, humánus ember bárhol a világon. A mariupoli vagy éppen a bucsai pokolra nincs mentség…

Az azonban finoman szólva is hatalmas csúsztatás, hogy Magyarország nem segít Ukrajnának. Lássuk a csupasz tényeket: Magyarország történetének eddigi legnagyobb segélyakciója zajlik az ukrán emberek megsegítése céljából. A magyar kormány már 10 millió eurónál is többet folyósított a segítségnyújtásban jeleskedő karitatív szervezetek számára. A háború első napjaiban Magyarország küldte a legelső humanitárius segélyt Ukrajnába, személyesen Szijjártó Péter külügyminiszter járt a határon, hogy útnak indítsa a 100 ezer liter üzemanyagot és 28 tonna élelmiszert szállító konvojt. A magyar segítségnyújtás azóta is folyamatos, hetente több segélyszállítmány érkezik Kárpátaljára, melynek nagy részét a legnehezebb helyzetben lévők megsegítésére fordítják. Kétmillió eurónál is több pénzt ajánlottak fel a magyar emberek a jótékonysági telefonvonalon keresztül. Budapest jelentős összegekkel támogatja az Ökumenikus Segélyszervezet és a Nemzetközi Vöröskereszt ukrajnai misszióját. Nem is beszélve az Ukrajnából érkező menekültek ellátásáról, az irányukba megnyilvánuló őszinte és önzetlen emberi segítségnyújtásról.
Mi ez, ha nem segítség?

És ebben a rendkívül nehéz időkben senki sem hánytorgatja fel, hogy az előző években milyen arculcsapást kellett elviselnie az itt élőknek, hogy történelmi magyar emlékhelyeket gyaláztak meg, belbiztonsági megfélemlítő akciók zajlottak, sőt, még robbantásos merénylet is érte az egyik magyarságintézményt. De erről senki nem beszél, mert most valóban nem ennek van itt az ideje. A vélt és valós sérelmeket félre kell tenni, és mindenkinek a béke mielőbbi megteremtésén kell dolgoznia. Ukrajnának mielőbb békére van szüksége, hogy az orosz agresszió által okozott károk helyén mielőbb egy (újra)építkezés indulhasson el, ami reményeink szerint jobb irányba vezethet.

Mindeközben Kárpátalján is békére és nyugalomra van szükség, feszültségek szítása helyett hidakat kell építenünk, hogy ugyanolyan tiszteletben, toleranciában élhessünk tovább, mint tették azt apáink, nagyapáink az elmúlt évtizedekben. Nem azt kell nézni, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Ebben pedig hatalmas a felelőssége a politikának, a diplomáciának. Optimizmusra adhat okot a budapesti ukrán nagykövet minapi nyilatkozata, aki kijelentette: az ukrán államfő és a magyar kormányfő között nincs feszültség. A korábbi kiszólásokat egyik oldalról a háború, másik részről pedig a választások jelentette emocionális töltettel magyarázta. Remélhetőleg a kampányzaj is mielőbb elül, s a pragmatikusság, a kölcsönös tiszteleten alapuló észérvek kerekednek felül, aminek minden egyes fél a nyertese és kedvezményezettje lehetne. Egy jó szomszéd sokszor a rokonnál is többet ér…

Ebben a helyzetben igazán előremutatónak tekinthető az ukrán államfő azon megnyilatkozása, hogy a háború után tüköregyezmények formájában rendezné a kisebbségek tekintetében a kétoldalú viszonyt a szomszédos országokkal. Az eddigiekhez képest ez új és némi bizakodásra okot adó irány lehet, ismerve főként a Magyarországon élő ukrán közösség széleskörű jogait, önkormányzatisági lehetőségeit és magyar állami finanszírozását.

Legyen béke!