Szabolcsi nyomozók mondják el a 12 éves kislány nyíregyházi meggyilkolásának részleteit

Deák János alezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály vezetője és Oláh Elek százados, a Migrációs Ügyek Osztálya kiemelt főnyomozója személyre szabott kommunikációs taktikával tárta fel egy eltűnésnek indult nyíregyházi emberölés körülményeit. Miután B. Dávid (32) ellen a nyomozás a végéhez közeledik, felidézték, hogy csinálták.

Kétségbeesett nagyszülő tárcsázta a segélyhívót 2024. szeptember 21-én késő délután a Nyíregyházától 25 kilométerre északra fekvő Tiszarádról. Előadta, 12 éves lányunokája korábban szögbe lépett, és a náluk lakó B. Dávid (32) kísérte be a nyíregyházi kórház ambulanciájára kötözésre, de onnan nem tértek vissza. Nincs mobiltelefonja a férfinak, aki a bejelentő lánya élettársának sógora.

Deák János: Fábián Attila alezredes, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Készenléti Alosztály forró nyomos parancsnoka a körülményekből arra következtetett, nem szokványos eltűnésről lehet szó, és járőröket küldött B. Dávid gávavencsellői lakcímére, ahol másnap találtak rá.

Oláh Elek: Előállítását követő kihallgatása során azt állította, a kislányt feltette a távolsági buszra, de a térfigyelő felvételén az általa említett megállóban egyikük sem volt látható. Amikor ezzel szembesítették, azt mondta, rosszul emlékezett, a feljebb lévő megállóhoz mentek, de az ottani kamerafelvételen sem látszódtak.

D. J.: Ezek után magába zárkózott. Csak azt hajtogatta: „Felraktam a buszra!”

O. E.: Adatgyűjtésük során a városi kollegák meghallgatták azokat a buszsofőröket, akik azon a vonalon aznap szolgálatban voltak, de az eltűnt lányra egyikük sem emlékezett.

D. J.: A körülmények bűncselekményt sejtettek, ezért az ügyet mi is vizsgálni kezdtük, de mielőtt hozzászóltunk volna, B. Dávidot profiloztuk, felkészültünk belőle. Korábban vagyon elleni bűncselekmények miatt indultak vele szemben eljárások, és azt sem hagytuk figyelmen kívül, hogy előszeretettel fogyaszt alkoholos italokat. Ezekre alapozva döntöttünk úgy, hogy személyi tulajdonságai, mentális és pszichológiai jellemvonásainak figyelembevételével társalogva, oldottabb hangvételben próbálunk vele kommunikálni.

O. E.: A keresztnevén szólítottuk, az eltűnt kislányt is így emlegettük, ami célravezetőnek bizonyult, mert egyszer csak utalást tett arra, elmondaná, mi volt köztük. Ekkor kimentem, hogy a légkör bizalmasabb legyen.

D. J.: Fél óra multán nagy nehezen kibökte, hogy Rebekával szerelmesek, és teherbe ejtette. Elismerte, hogy nem tette fel a buszra, mert az a nap jó alkalomnak tűnt arra, hogy kimenekítse a kislányt a családi környezetéből. Úgy döntött, még bújtatni fogja, ezért a Sóstói-erdőben hagyta, ott vár rá, legalábbis ezt adta elő, de ebből tudtam, hogy nagy valószínűséggel életellenes cselekmény történt.

O. E.: Miután ezt elmondta, arra kértük, menjünk el együtt Rebekához, abban reménykedve, hogy a kimozgatás a rendőrkapitányság épületéből jó hatással lesz rá. Levegőhöz jut, és miután kapott tőlünk cigit, már a kocsiban ülve oldódott a feszültsége. Most is emlékszem a hanglejtésére, ahogy azt mondta: „Igen, még él!”, de az a bizonyos meggyőző erő hiányzott belőle.

D. J.: Miután a szolgálati autóból kiszálltunk, úgy mászkáltunk a fák között, mint három túrázó. Ő mondta, merre menjünk; közben végig figyeltük a testbeszédét és a mozgását. Azt hittük, lesz ott valami tákolmány, vagy legalább néhány hátrahagyott tárgy, de nem volt semmi, csak a szokásos erdei környezet.

O. E.: Alig egy héttel korábban esett végre eső egy hosszú, száraz időszak után. Zsenge fűszálak borították az erdő talaját, és jól látszott, ott bizony napok óta senki sem mászkált. Mutattam is B. Dávidnak, hogy csak a mi lábnyomaink látszanak.

D. J.: Erre elhallgatott, és lehajtotta a fejét. Elekkel összenéztünk, és jeleztük egymásnak, nem szólunk hozzá. Két perc után felemelte a fejét, és azt mondta: „Oké, mehetünk.” És visszaindult az autó felé, beszálltunk. Mutatta, melyik irányba kanyarodjunk rá a Korányi Frigyes utcára, majd azt mondta: „a piros zebránál balra”. A garázssor felé kalauzolt, és a nyírfaerdőn átvezető mezőgazdasági útnál kérte, álljunk meg.

O. E.: Ahogy sétáltunk befelé, rákérdeztem, mi történt itt Rebekával, mire azt kezdte magyarázni, azért jöttek ide, hogy szeretkezzenek. Ő előtte elment vécézni, és mire visszajött, „Rebeka meg volt halva”.

D. J.: Itt már egyértelmű volt az emberölés, ezért arrébb léptem, hogy a forró nyomosokat telefonon odahívjam, de halottkereső szolgálati kutyát is kértem. Mire visszamentem hozzájuk, Eleknek bevallotta, megfojtotta a kislányt. Azt magyarázta, ittas volt, és miközben szeretkeztek, Rebeka erősködött, hogy a gyereket megtartja, ami nem tetszett neki.

O. E.: Csak arra emlékezett, hogy a kislány holttestét valahol a környéken húzta be a térdig érő aljnövényzetbe, és Kalán Ferenc őrnagy, a kutyavezető alosztály vezetője, illetve a Molli hívónevű, nyolcesztendős német juhász kollega meg is találta. Harminc méterre volt onnan, ameddig mi mentünk.

D. J.: Az áldozat alteste le volt meztelenítve, a keze a pulóverével lett hátrakötözve. Amíg mi az elkövetővel voltunk, a kollegák a térfigyelők felvételeinek elemzésével lekövették a teljes útvonalukat, melyeken az is látszott, amikor B. Dávid bement egy vegyesboltba, és ott vásárolt 2 liter bort. Később a szakértő a terhesség tényét nem állapította meg.

SZ. Z. J.