Az ilyen emberek nem halhatnak meg. Ők adnak fényt, erőt másoknak.
- Írta: Méhész Zsuzsa
- Közzétéve Országos hírek
Épp egy másik öngyilkosság járt az eszembe napok óta, amit február óta készülök megírni nektek, de nagyon nehéz megtenni. Ekkor olvastam, hogy Bogdán László meghalt.
Nem. Az ilyen emberek nem halnak meg. Nem halhatnak. Ők adnak fényt, erőt másoknak. Mert nekik sok van.
Egy munkával kapcsolatban beszéltünk. Felhívtam ismeretlenül. ajánlkoztam, hogy segítek. Örömmel fogadta. Csomagolást és szép címkét szeretett volna a termékeiknek. Aztán beszélgettünk Panyoláról, Cserdiről, az elhivatottságról meg arról, hogy másokért dolgozni ugyanolyan jó, mint a magunk örömére. Aztán egy éles fordulattal megkérdezte: "ettél te már cigány lecsót?"
Nem ettem. Kérdeztem, milyen az. De nem mondta el. Postafordultával ott volt a csomag: egy műanyag dobozban, alufóliával jól körbetekerve-becsomagolva: a cigány lecsó. Tényleg finom volt.
Azt mondta, az étellel minden falat le lehet dönteni. Sűrűn bólogattam: tudtam, miről beszél. Meséltem neki arról, hogy amit a gasztronómián keresztül Cserdiben csinál, azt én Panyolán próbálom.
Hamar rátaláltunk a közös pontokra. Jó hosszút beszélgettünk. Mindketten tele voltunk ötletekkel, lelkesedéssel. Elhittük, hogy jó irányba haladunk.
Hatott, ahol dolgozott. Ahol megfordult. Önmagán túlmutató ember volt. Lázba jött, ahogy a falujáról mesélt. Mert a faluja egy volt a terveivel, az álmaival.
Nagyon szeretem az elhivatott embereket. Inspirálnak, erőt és hitet adnak. Most eggyel kevesebb van belőlük. Felfoghatatlan.
